november 13. 314. sz.,
november 13.
314. sz.,
314. sz.,
A cár naplójából
Egy orosz bagariabőrbe kompingált kis könyvecske ez; valószínűleg Posner Károly Lajos ajándéka. Az »Ellenőr« harctéri levelezőjének, ki itt Budapesten foglalta el figyelő állását, sikerült egy javított telefon segélyével meghallani a cár tollának percegését, midőn esténkint feljegyzi napi élményeit, gondolatait és töprengéseit. Hogy a percegésről, melyet tisztán kivesz, miként tud a leírt betűk minőségére következtetni, az teljesen megfoghatatlan dolog, mint sok más egyéb az »Ellenőr«-ben. Őfelsége a cár azon gondolatai, melyeket világosabb percekben ejt és leír, nem lévén alkalmasak az »Ellenőr«-be vezércikk-anyagnak, az illető igen tisztelt harctéri tudósító el szokta itt-ott mondani a cár naplójából megfigyelt részleteket. E kútforrás nyomán közöljük az alábbiakat, ha hamis dolgok, az ő lelke rajta.
———————————————————
November 5. délben. Ma ismét nagy csapás ért. Egy chiffrírozott telegramot kaptam, amelyből ma délig ennyit bötűztem ki: »Gurko tábornok elesett«… Istenem, mily szerencsétlenség.
Nov. 5. Délután. Tovább bötűztem a titkos sürgönyt. Minden jól megy! Asszongya: »elesett, megbotolván, részegen egy nagy kőben«. Gurko tehát él! Mily szerencse! Ő a legjózanabb tábornokom.
*
Nov. 6. Tegnapelőtt Milánnak írtam, hogy jöjjön már. Dehogy jön, dehogy! No, még ilyen kozákot nem ismertem. Ma, amint megkaptam a Darmay Viktor előfizetési felhívását a »Magyar Költők Albumá«-ra, eszembe jutott, hogy ha »Orosz költők« arcképcsarnokáról lesz szó ezt a mákvirág Milánt is bevétetem. Annyi temérdek orosz pénzt még nem költött el senki, mint ez a mihaszna gyerek!
*
Nov. 7. Minden jól megy.
Nov. 8. Minden rosszul megy. A carevna írt, hogy ismét meglátogat. No, ebből nagy háború lesz. Hova rejtsem az ideiglenes viszonyaimat? Csak már mielőbb elfoglalhatnám Budapestet s ott üthetném fel – hadiszállásomat! Ilyen esetben nem jönne az ember zavarba. Beküldeném ideiglenesen a Népszínházba művésznőknek! No, de ami késik, nem múlik. Ez a Tisza… nagyon jó emberem nekem!
*
Nov 9. Ma lesz a lord-mayor lakomája Londonban. Az a gyámoltalan olasz nagykövet Andrássy Gyulát kezdi majmolni: tőlem kér instrukciót minden apró dologban.
Azt kérdi, hogy elfogadja-e a meghívást a lakomára?
Azt feleltem neki: »Ne!«
Azt felelte vissza, hogy nem tud ügyes kifogást találni. Miképp mentse ki magát?
»Bliktri!« sürgönyzém neki… »Hárítson mindent a mosónéjára: mondja azt, hogy ehhez a lakomához nincs eléggé tiszta inge.«
*
November 10. De még milyen jól megy minden! Addig hazudoztam az istennek, hogy a kereszténységért harcolok, miszerint elhitte, s most már nekünk kezd segíteni. No iszen, csak az én szövetségesem legyen ő, – tudom, megbánja a végin, mint Milán és Károly. Meg kell azonban adni, hogy szépen játszik a kezemre. Ma estefelé értesített Andrássy, hogy rágondolták magokat, s ott is mozgósítanak mellettem.
Naiv népség! Persze nem akarnak elmaradni az osztozástól! Azt hiszik, én kaparom ki nekik a sült gesztenyét! Kikaparom bizony, de a szemüket.
Pedig másképp jó, engedelmes,… megenni való emberek! Aminthogy meg is eszem őket. A török után ők következnek az étlapon.
