17. sz., január 17.
17. sz., január 17.
Bodenstedt
Oly tekintélyes kezektől vesszük az alábbi sorokat, hogy az érkező vendég iránti tisztelet dacára is hírlapírói kötelességünk azokat közölni.
Csodálatos mondja tisztelt tudósítónk , hogy a magyarok éppen nem gondolkoznak s együgyűség dolgában páratlanok. Most is tárt karokkal s ünnepélyességgel fogadják Bodenstedt urat, az ismeretes oroszérzelmű költőt, ki élete javát az oroszok és irodalmuk szolgálatában töltötte. Egy orosz herceg nevelője volt, majd Tiflisben Georgiában orosz iskolát alapított, az orosz jobb írókat átültette német nyelvre, s mindenütt mindenkor az orosz szimpátiák buzgó terjesztője volt. Majdnem bizonyosnak tűnik fel, hogy Bodenstedt úr Bismarck herceg által van ideküldve, nem minden cél nélkül, mely kivált az orosz szimpátiák behozatala lehet, írói nimbusz köpenye alatt, s e föltevés, ha tekintetbe vesszük, hogy Bodenstedt úr dacára az oroszellenes érzelmű országnak, mely vendégeül tiszteli, mégis az “orosz népköltészet”-ről akar felolvasást tartani, egészen valószínűnek látszik, hacsak nem tapintatosság hiányának róvjuk fel, amit éppen nem lehet föltételezni egy olyan mívelt és a politikai viszonyokban jártas férfiúról.
Adtuk tisztelt tudósítónk sorait, s utánanéztünk a felsorolt adatoknak Kurz Henrik Német irodalomtörténeté-ben, s úgy látszik, van a dologban legalább annyi, hogy Bodenstedt Frigyes úr sokat érintkezett az oroszokkal.
De hát elvégre is mi közünk mindezekhez?
Ha Puskin feltámadna és ide jönne, azt is ünnepélyesen kellene fogadnunk. Egy muszka még nem csinál telet!
S ha Bismarck arra számított, hogy Bodenstedt úr hozza be ide a muszka-szimpátiákat, könnyen azon veheti magát észre, hogy rosszul számított, mert az is megeshetik, hogy Bodenstedt visz be majd innen Berlinbe magyar-szimpátiákat.
Mert hát olyan a magyar, hogy aki egy kicsit megismeri, nagyon megszereti. Aki nagyon megismeri, nagyon megharagszik rá; csakhogy mire már nagyon megismeri, addig réges-régen maga is magyarrá lesz.
Népszínház-ügy
De hát mit is akar tulajdonképpen az a Szigligeti?
Mily kérdés! Jó népszínműi elődásokat.
Hát abban akkor nincs is semmi kárhozatos. Csak el bírja aztán érni! Van-e valami jó terve hozzá?
Hát hogyne lenne! Szerződteti Soldosnét, Solymosit, Tihanyit, Együdöt, Tamásit s rendezőnek Rákosy Jenőt!
Mégis értelmes ember!
Feleky panasza
Nemsokára lesz már keresztes háború is. Feleky ugyanis olyan, mint a Jókai mahomedánja, aki nem azt emeli ki a törvényszék előtt, hogy egy ember revolverrel lőtt rá, hanem kiválóan az látszik előtte különösen súlyosító körülménynek, hogy éppen akkor lőtt rá az ablakon keresztül, mikor ő jóízűen csibukozott.
Felekynek különösen az fáj, hogy neki abban a pillanatban tulajdonítja az Üstökös a miniszterelnök ablakainak beverését, mikor ő Szanával Északy Károly barátjánál ebédelt.
Ez igazán kegyetlenség irányában!
De még nagyobb kegyetlenség ezért éppen Jókait támadni meg ma egy mennykő hosszú levélben a Pesti Napló hasábjain. Mert hátha az is éppen ebédelt, mikor a Napló szeme elé került.
A szegény Jókainak annyi köze van az Üstökös-höz, mint az Üstökösnek a Jókai humorához, vagy mint Felekinek a szemrehányáshoz abban a tekintetben, hogy Jókainak nagyobb keresztje van, mint neki. Mindegy már az! Akár olyan folt van az ember csizmáján, mint a kétgarasos, akár olyan, mint a tenyerem; ha látszik.
Ezek a szerencsétlen keresztek!
Míg Jókainak nem volt keresztje, jobb volt az Üstökös-e, Feleky pedig míg keresztje nem volt, jobban tudta a szerepeit.
Hanem annyit legalább tudhatna, hogyha ő azért kapta a keresztjét, hogy 25 éven keresztül buzgón hallgatott a súgóra, Jókai is azért kapta, mint lapszerkesztő, hogy ő is a súgóra hallgasson.
De mert Jókai ezt mégis restellné, legalább nem a saját füleivel hallgat a súgóra.
S ez menti ki, hogy miért nem szerkeszti egyik lapját sem.
S ez ítéli el Felekyt, amiért az Üstökös-ben megjelent dolgokért szegény Jókait támadja meg vadul, aki olyan ártatlan abban, mint a [ma] született gyermek.
Hogy pedig, ha már nem ő csinálta Felekyre a valótlan élcet, miért nem igazította azt később helyre, tökéletesen megfejti azon körülmény, hogy nem olvassa.
S hogy miért nem olvassa, azt éppen Feleky fejti meg kíméletlen nyílt levelében:
Elég kellemetlensége van anélkül is.
*
A dinasztiák méltósága meg van mentve
A rč galantuomo sírjába nem fognak belepotyogni köztársasági könnyek, hogy megszeplőtelenítsék a földet, mely majd a király porával összevegyülend.
Umberto olasz király meggátolta Franciaországot abban, hogy két előkelő republikánus által képviseltesse magát a Viktor Emánuel temetésén. Megsürgönyözte, hogy Canrobert-t, a vén bonapartistá kívánja ott látni.
Csodálatos, hogy a királyok milyen hamar beleokulnak a mesterségükbe.
