9. sz., január 9.
9. sz., január 9.
Helyesen mondja egy lap, hogy Tisza nem a fiát járt látogatni Berlinben, hanem az apját a három hajszálú öreg embert Bismarck herceget.
Mind jobban, jobban kezd világosodni sötét útja. Biztos, hogy politikai misszióban szalasztotta oda gr. Andrássy Gyula.
Mondják, hogy Bismarck és Andrássy közt előre ki volt csinálva a találkozás, de mivel Andrássy személyesen mégsem utazhatott el nagyobb feltűnés nélkül Berlinbe, kölcsönösen Tisza lett kiszemelve e célra. S a magyar miniszterelnök, mint az osztrákmagyar külügyér ágense brillírozott a míveltség központjában, (szegény degradált Párizs!) miként ő nevezé Berlint.
Nem tudjuk mindazon instrukciókat, melyeket Andrássytól kapott, mindössze néhány külső viseletére vonatkozó utasítás jutott tudomásunkra.
| 1. | Tisztességesen kell felöltözködni s illendően megkefélkezni. Új fekete frakk utalványoztatott az államkasszából. |
| 2. | Körmeit jól megtisztítsa, nehogy a magyar bihari föld legyen alattuk, mely a Bismarckkal folytatott beszélgetés alatt megszólalhasson vétót kiáltva. |
| 3. | Zsebkendőt vigyen magával. |
| 4. | Mikor Bismarck kezét nyújtja, csókolja meg. |
*
A magasabb politikai instrukciók felül nem vagyunk tájékozva. Azok nem szivárogtak ki, mély homály födi. Tisza szégyenli elmondani, az öreg Bismarck pedig, mint tudjuk, hallgatag.
Mégis a kevésbé titkos beszélgetésből egy párbeszéd tudomásunkra jutott.
Andrássy ugyanis Tiszának, midőn elutazott, még a következő atyai tanácsot adta:
*
Gondold meg, Kálmán, hogy Bismarck nem a magyar diéta, aki előtt össze-vissza beszélhetsz akármit, aztán elütöd egy jó bombaszttal vagy tréfával. Ott nem lesz a hátad mögött Móric Pali és Szontagh, akik helyest rikácsoljanak, minden kétségbeejtőbb mondatod után. Azt mondom, vigyázz a nyelvedre, Kálmán, nehogy valami bolondság essék rajtad. Minden kérdésben, amit hozzád intéz, habár látszólag a legcsekélyebb is, akármennyit beszélsz is, úgy beszélj, hogy mégse mondj semmit.
*
Bismarck a komolyabb jelentőségű politikai párbeszéd után kivezeté Tiszát szalonjába s ott kedélyes szivarfüst közt már nagyobb társaságban a következő nyájas kérdést intézte hozzá:
Hát ami kizárólag önöket magyarokat illeti, hogy vannak, mit tesznek manapság a szerbekkel szemben?
Azt, amit azelőtt feleli Tisza némi gondolkozás után.
Azelőtt? Hát mit is tettek azelőtt?
Tisza mosolygott s kevés vártatva így felelt:
Azt, herceg, amit ezután szándékozunk tenni.
És mit szándékoznak önök ezután tenni, kedves gróf.
Tisza elpirulva hebegé: Oh, oh!
Tehát mit szándékoznak önök ezután tenni a szerbekkel szemben?
Azt hiszem semmit, kegyelmes úr szólt egészen elzavarodva.
Valóban nem értem hát
Mit, kegyelmes úr?
Azt, hogy ön még nem gróf.
*
Különben Tisza berlini látogatásáról e verset hozza egy berlini élclap:
Lajthántúli elnök, a magyar miniszter,
Mit akar itt vajon? kérdi sok filiszter.
Mi hozza őt ide? A keleti kérdés?
Vagy kereskedelmi kötendő szerződés?
Mert hogy ingyen nem jött, ki-ki hiheti ezt,
Berlintől így télen messze van Budapest.
Azért, hogy fiával itt egye a fánkot?
Egy miniszter nem tesz ilyen bolondságot.
Miért jött? kérdezik s kisütik emberül:
Megszökött újévi üdvözletek elül.
Mit akar itt vajon? kérdi sok filiszter.
Mi hozza őt ide? A keleti kérdés?
Vagy kereskedelmi kötendő szerződés?
Mert hogy ingyen nem jött, ki-ki hiheti ezt,
Berlintől így télen messze van Budapest.
Azért, hogy fiával itt egye a fánkot?
Egy miniszter nem tesz ilyen bolondságot.
Miért jött? kérdezik s kisütik emberül:
Megszökött újévi üdvözletek elül.
A jó berliniek nem tudják még, hogy Tiszának nagyobb baja is van az újévi üdvözleteknél idehaza mégsem akar megszökni előle. Vagy hogy talán a Jókai gratulációját értik: mert így aztán egészen jól tapogatóznak.
A Baldácsi kőszene
Lapunkban is megjelent az a hír, hogy a báró Baldácsi Esztergom megyei birtokán kőszenet találtak.
Nemsokára azonban híre járt, hogy a nemes bárót valami furfangos iparlovag lefőzte, és hogy nehány kőszéndarabot vitt ki földjeire egy kocsiderékban s aztán több helyen elásatta a föld gyomrába, hogy aztán a nemes bárót, mint hajdan Potemkin az úrnőjét, csalódásba ejtse.
Baldácsi mérges lett és pört akart kezdeni az ármányos ember ellen, s több megindulni készülő irodalmi vállalat azonnal elcsendesedett.
De a pislogni kezdő lámpa újra kigyulladt, s Baldácsi abba a kellemetlen helyzetbe jutott, hogy a megírt keresetet vissza kellett vennie, miután mélyebb furatásokat eszközölvén birtokán, csakugyan mintegy fél mértföldnyire terjedő kőszénréteg fedeztetett fel.
A nemes báró kérdést intézvény ügyvédjéhez, ha vajon nem lehetne-e a fölfedező ellen bebizonyítani valami alapon, hogy ő maga helyezte a föld belsejébe az ő kijátszására az egész réteget miután tagadó választ nyert, végképp lemondott a pörről s a kőszénbánya ténynek tekinthető.
Az új irodalmi vállalatok ismét felütni kezdik fejöket s a Magyar Hirlap emberei gondolkozó fővel járnak fel s alá az utcákon felsóhajtva:
Hogyan már nem ezelőtt két évvel találták meg azt a kőszénbányát!
Tisza ezt jegyezte meg:
Eddig volt állambányánk sok: most már van egy államellenes bányánk is.
Titán Laci pedig így szólott a Koroná-ban:
Most már kőszénnel fűtjük a Parnasszust.
