A SZEGEDI VÁLASZTÁS

Teljes szövegű keresés

A SZEGEDI VÁLASZTÁS
A választás előtt
Régen volt már annyi rekedt torok Szegeden, mint amennyi holnap lesz.
Ma már korán reggel »éljen«-zaj ébresztette föl a lakókat. – A gyülekező párthívek »bevezetésül« megeresztett kurjongatásai még annak is, aki félálmában elfelejtette volna, eszébe juttatták, hogy Szeged ma választja meg képviselőit.
A két kerület sorsa közül azonban csak az egyik lévén kétes, ott, ahol Károlyi gróffal szemben Simonyi Ernő küzd, a Kállay választása iránt kisebb volt az érdeklődés. Ellene Meák kormánypárti jelölt pártját két fiákeren el lehetett volna szállítani ki – a határra.
Tíz-tizenöt emberből álló párt ez, mely jelvényét, a vörös tollat (lucus a non lucendo) mintegy restellkedve hordta a kabát azon részén, ahol ha akarom látszik, ha akarom nem látszik. Szomorúan kullogtak végig az utcákon egy-két szégyenkező nemzetiszínű zászló alatt. Ha meg nem szaporodnak a választás színhelyén, »nevetséges minoritás« lesz a vezeték- és keresztnevök.
A Széchenyi téren fölállított két bódé volt ma a búcsújárás színhelye. – Onnan fog kikiáltatni az eredmény. A »vörös-zöld« károlyisták tekintélyes csapatban vonultak ki korán reggel zeneszóval, zászlókkal, úgyhogy éppen nem lehetett megítélni pusztán szemmel, hogy a szinte derék számú simonyistákkal szemben ki lesz a »vivát«.
Simonyi mellett általában melegebb lelkesedés nyilvánult. Többször és élénkebben hangzott föl az éljenzés, mint a károlyiaknál, kikkel, eltérve az általános szokástól, egy közös hullámzó táborrá alakult a Simonyi-párt. Az ellenfelek egy csoportba verődvén egymással beszélgetve várták a szavazás kezdetét, anélkül, hogy csak legkisebb zavar is előfordult volna valahol. A szegedieket igazi politikai türelmesség jellemzi…
A szavazás alatt
8-kor megkezdődött a szavazás, a Simonyi szavazatai rögtön a »plusz« minőségét vették föl, bár nem nagy arányban. Midőn azonban a felső tanyákról még mintegy kétszáz Simonyi-választó érkezett erősítésül, az ellenzékiek közt örömriadal támadt. Remélni, bízni kezdtek a sikerben. Simonyi szavazatai folyton nagyobb mértékben nőttek úgy, hogy pont 12 órakor Simonyi Ernőnek 162 szótöbbsége volt.
A választás színhelye tarka képet nyújtott: az elkerített választókon kívül rengeteg számú kíváncsi nép tolongott a Széchenyi téren, kik a kihallatszó híreket vadászták. A tisztviselői osztály szavazói félénk része is ott ólálkodott, s midőn meghallotta, hogy »Simonyi ügye jól áll«, felbátorodva mondogatta: »Ez esetben tán nem is lesz szükség az én szavazatomra; ha lesz, odaviszem Simonyinak.«
A tisztviselő osztály azon része közül pedig, mely már leszavazott a kormány jelöltjére, mosolyogva jegyzé meg egy: »Erős bizodalmam van, hogy derekasan elverik rajtunk a port.«
Szeged szép hölgyei közül is számosan voltak künn gyönyörködni a festői csoportokban, s sokkal nagyobb őszinteséggel nyilváníták meggyőződésüket, mint sok hivatalnok. Szépeink majdnem kivétel nélkül Simonyi megválasztását óhajtva s arra izgatva sétálgattak ott. Némelyik keblére tűzte Simonyi kokárdáját is.
Este 6 órakor
a II. kerület elnöke kihirdeté Kállay győzelmét, Meák mindössze 80 és néhány szavazatot kapott.
A kállaysták képviselőjüket megéljenezve szép rendben eloszlottak.
Este 8 1/4 órakor
Veszelinovics Bazil választási elnök kihirdeti a választási eredményt, mely szerint Simonyi Ernő 397 szótöbbséggel az első kerület képviselőjévé megválasztatott.
Azon egetverő éljenzést, mely az eredmény kihirdetését követte, leírni lehetetlen. Mintegy 10 000 főnyi néptömeg tapsolva, ujjongva, lelkesedve »éljen«-ezte Simonyit. Azután a menet megindult az Iskola utca felé. Ezer meg ezer ember szakadatlanul éljenzett, szüntelen lelkesedve, hazafias dalokat énekelve adott kifejezést örömének. Az Iskola utca lakói az ablakokból üdvözölték a menetet, mely – közbevetőleg legyen fölemlítve – a »Szegedi Napló« szerkesztőségét lelkes ovációkban részesíté.
Őszintén be kell vallanunk, hogy a török ifjúság küldötteinek itt időzése óta ily óriási néptömeget és ily határtalan lelkesedést nem láttunk. A sok éljen-zajba belevegyült néha az »abzug Tisza!« kiáltás és abcugolása Tisza helybeli főmamelukjainak.
A lelkesedés még sokáig tartotta együtt a közönséget, melynek zöme a belvárosi népkörbe vonult, hol a győzelem örömére és a függetlenségi párt vendége, Németh Albert tiszteletére közvacsora rendeztetett.
És ezzel nálunk is be lett fejezve a »nagy nap«.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik. Alapítója és tulajdonosa, Biszak Sándor.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages