POLITIKA – A VONALON ALUL

Teljes szövegű keresés

POLITIKA – A VONALON ALUL
A szegedi politizálásról akarok írni. S ilyenkor mindig eszembe jut Jókainak az a mondása, mellyel Gyulai Pálnak felelt, mikor az azt kérdezte: melyik a leghasznosabb háziállat?
– A regényíró feleljen neked, vagy a hírlapíró? – kérdé Jókai.
– Már akkor mindenesetre a gyakorlatiasabb hírlapíró.
– Ez esetben – mondá Jókai hirtelen – a leghasznosabb háziállat a patkány.
Sokáig törtem rajta a fejem; sehogysem fért bele ez a felelet. Eddig minden professzorom kártékony állatnak mutatta be a patkányt, s íme Jókai egyszerre fölrugtatja a leghasznosabbnak. Valami viccnek kell lenni az egésznek.
Pedig nem volt vicc!
Ezzel az érdemes patkánnyal nemsokára megösmerkedtem az »A Hon« negyedik oldalán a hirdetések közt; úgy állították oda a »patkányirtó szerek« ajánlgatója gyanánt. Milyen barbár presszió egy patkányra, hogy a saját faja pusztulását kell előmozdítania; mintha csak azt mutogatná az embereknek: ez az a szer, amelytől elpusztulunk.
Szegény patkány, eszembe juttatod a szegény Andrássyt!
A Hon patkánya csinos állat volt, úgy állott ott merészen kétfelé álló öldöklő bajszával, mint egy szélsőbaloldali népvezér, s úgy lekonyította a farkát – mint egy mameluk.
Hitte volna-e akkor Jókai, hogy a negyedik oldal patkánya a »Hon« első oldalának politikáját jelképezi! a bajuszszal az akkorit, a farkával a következőt: – a mostanit.
No, de nem erről van itt szó. Itt a patkány a főperszóna, és nem a »Hon«.
Valaha a patkány mindennapi vendége volt a Honnak, s ma a Hon mindennapi patkánya a kormánynak.
Azonban meg kell adni, hogy a patkány többet használt akkoriban a Honnak, mint most a Hon a patkánypolitikának. A patkány szépen jövedelmezett, minélfogva Jókai bátran mondhatta a leghasznosabb háziállatjának.
A szegedi politikusoknak mind vannak ilyen patkányaik.
Magas politika csupán a Dugonics-sétányon űzetik esti hat és hét óra közt. Ez az úgynevezett »sétáló-kaszinó«. Itt európai szempontból megy a dolog. Itt osztatik fel a jövő Európája olyan részletekre a monarchiák közt, aminőket azok megérdemelnek. A burkus kapja a legnagyobb darabot, a muszka cár detronizáltatik, s mire Miletics kiszabadul, akkorra már a republika elnöke fog székelni Szentpétervárott, s Philippovich is majdnem teljesen beveszi Boszniát. A mi királyunknak csak Magyarország marad meg; éppen elég arra, hogy csak minket szeressen.
Nagy vonás egy nemzettől; el akarni veszteni egy birodalom felét, hogy a király szíve egészen az övé legyen. Nagy erő jele egy nemzettől azt hinni, hogy a király szeretete boldogabbá teszi, mint két tengerpart csapkodó hullámai; és nagy önérzet kifejezése meggyőződve lenni arról, hogy egy ország hatalmasabbá tesz egy királyt – mintha még három van mellette…
Az olasz nép darabokra apríttatik, a szerb fejedelemnek abból a kardjából, melyet tavaly a Nathálie fejedelemnő fülbevalóival egyetemben elzálogosított – fehérvári bicsak lesz.
A »sétáló kaszinó«-t kivéve a szegedi politika leginkább »malom alatti«.
Kubik-Gümős Máté azt szeretné, ha az okkupáció eltartana még vagy három esztendeig; mert Kubik-Gümős Máté lócsiszár, s ilyenkor virágzik az üzlet, amikor Hadsi Lója emberei sűrűn lövöldözik ki a huszárgyerekek alól a remundákat.
Kuvasz Demeter, akinek a fiát kivitte a »violaszín pecsétű parancsolat«, nagy ellensége mindennemű hódításoknak s sehogy sem bírja fölfogni, mit kereskednek egymással szemben a királyok, mikor hát egész békén megülhetnének otthon a selyem kanapén az aranyos vakolatú szobában; az ördög sem bántja, még csak a »porciót« sem kérik tőlük.
Ellenben azt tartja Kanavász Borcsa, a »legkikapibb« szegedi menyecske, kinek az ura most a »szarvak« helyett a »borjút« cipeli Bosznia ékes mezőin, hogy szép dolog az a hadiláb, s ha az Andrássy olyan ember, amilyen ember, hát nem tágít addig, míg a félvilágot el nem foglalja a dicső hadsereg – ha harminc esztendeig tart is. Harminc év múlva oszt majd hazajöhet a férjem uram. Addig az ideig éppen megérik a hűségre.
Proletárius Demeter diplomavesztett fiskális pedig azon a véleményen van, hogy szűk a világ, sok az ember, nem bír megélni a földtekén egymás miatt. A hajat is megritkíttatjuk a borbéllyal, ha túlságosan sűrű, az embereket is meg kell ritkítani. Igen helyén van hát, hogy Phillippovichot borotválják egy kicsit.
A végrehajtó hivatalnok örül a sok bekövetkező haláleset fölvételnek, – míg az orvos teljesen föl van háborodva, – hogy az ő befolyása nélkül halnak az emberek.
Ilyen a szegedi politika! Mindenkinek megvan a maga patkánya, és ez látja el politikai kombinációkkal és reményekkel. És ezek a kombinációk néha eredetiek. – Miért is ütött ki hát ez a háború? – tűnődik rajta a betűt nem ismerő alsórendbeli cívis.
– Mert hát attól fél őfelsége a királyunk, hogy a birodalmait elveszi a muszka.
– No bizony van is mitől megijednie. Tegyen úgy, mint Harántos-Fekete János uram tett harmadéve, írassa át az országait alattomban az öccsére – József főhercegre…
– Magyarországon mindenki politizál, de mindenki rosszul. Szeged sem kivétel. Itt is mindenkinek az esik zokon a nagy politikából, ami az ő egyéni kényelmét zavarja.
Még én magam is attól halványodnám el ijedtemben, ha egyszerre nem lenne kit szidni; ha minden jóra változnék, ha Tisza Kálmán is tisztességes útra térne.
…Hanem hát attól nincs mit tartani.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages