104. sz., november 28. SZEGED, NOV. 27-ÉN
104. sz., november 28.
SZEGED, NOV. 27-ÉN
SZEGED, NOV. 27-ÉN
De iszen derék gyerekek az osztrák delegátusok. Paskolják a mi Andrássynkat derekasan. S mi éppen olyan nagyon tudunk ennek örülni ezúttal, mint körülbelül egy évtized előtt annak, hogy megvert bennünket a burkus.
Az osztrák delegáció illetékességi szempontból utasította vissza az okkupáció ügyének tárgyalását, s a kért költségek megszavazását. Kimondta, hogy előbb tárgyalja le a birodalmi gyűlés a berlini mandátumot, akkor majd ő is hozzászól és ezzel utat mutat a magyar delegációnak is, amelyen annak haladnia kellene, mégpedig sokkal inkább, mint az osztrák delegációnak. Sokkal inkább azért, mert a magyar országgyűlési megnyitó trónbeszéd célzatosan a delegációk elé kívánta utasítani, s az illetékes magyar parlament ítéletmondása előtt elvonni az országot legmélyebben érdeklő kérdést: a boszniai okkupációt. Különös helyzet, hogy az osztrákok köszörülik ki a rajtunk ejtett csorbát.
Az osztrákok ezen tette érett megfontolás és higgadt tanácskozások gyümölcse, mindamellett sok szó fér hozzá. Ha a magyar delegáció cselekszi ezt, annak a fentjelzett oknál fogva van különös értelme, míg az osztrák delegációnál csak csodálhatjuk, hogy elég naiv volt formai dolgokért föláldozni a lényeget, s kiereszteni körmei közül Andrássy politikájának sorsát, melyre az első halálos csapást ő mérhette volna!
Az osztrák delegáció e tette csakis a delegácionális intézmény esetlenségében találja védelmét. E taktika vezérei ugyanis attól félnek, hogy a delegáció, dacára annak, miszerint egy oly parlamentnek a kifolyása, mely el van határozva életre-halálra küzdeni Andrássy személye és politikája ellen, mégis helyeselni fogja a berlini mandátum elvállalását, mert hát hiába, mihelyt valaki delegátus, abban már nem lehet bízni, s maga Herbst, midőn a legutóbbi alkalommal beválasztatott, így szólott barátaihoz: »Delegátus lettem, kötözzetek meg, vigyázzatok rám, mert attól félek, hogy meg foglak benneteket csalni.«
Az út, melyet az osztrák delegáció választott, igen hosszas, de legalább biztosan célhoz vezető. Helyes kombinációkon nyugszik az, s olyan fundamentumosan magában hordja Andrássyék bukását; amint azt csak föltételezni lehet a német »Gründlichkeit«-től.
Gróf Andrássy meg is érezte rögtön a veszedelem csíráját, erősen küzdött az eljárás ellen, de amennyiben az alaptörvényünk egyik fejezetéből folyik, helyes indokolással azt megtámadni nem is lehetett.
Egy körülmény van azonban, mely az osztrák delegáció reményeit s illetve taktikáját meghiúsíthatja, s ez a magyar delegáció magatartása lehet. Ez pedig csupán egy esetben vehet föl Andrássy körül tömörülő alakzatot, ti. azon esetben, ha az osztrák delegáció magatartásából tűnik ki, miszerint ellenszenve s küzdelmeinek éle Andrássyra vonatkozik, s az ő személye ellen tör.
Andrássyt még ma sem jó taktika személye miatt gyűlölni a magyarok előtt. Szunnyadó szimpátiáinkat lobbanthatná lángra őiránta, s e szimpátiák megakadályozzák azt, hogy igazságos bíráihoz csatlakozhassunk.
