14. 34. sz., február 8.
14. 34. sz., február 8.
A »Corneville-i harangok« első előadása, dacára a fölemelt helyáraknak, nagy közönség és e közt számos, a híres operett kedvéért bejött vidékiek előtt ment végbe. Planquette műve itt is, mint mindenütt, ahol színre került, nagyon tetszett. Az előadás, a premiereknél előfordulni szokott apróbb gikszerektől eltekintve, jó volt.
Első sorban Enyvári Saroltát illeti dicséret, jó énekéért és pikáns játékáért. Serpolette-je legsikerültebb szerepei egyike és épp oly ízléses, mint elegáns toalettjei fővárosi színpadra emlékeztetnek. Mindkét dala, a népszerű »Tekints ide…« és a sikamlós »Alma-dal…«, zajos tapsokat keltett és ismételtették. Rónaszékynének nem volt szerencsés estéje. Teljesen rekedt volt s inkább markírozott, mint énekelt. Talán ma este jobban lesz diszponálva és tudni fogja érvényesíteni a »Germaine« (nem fogadhatjuk el Rákosi Jenő barbár helyesírását az angol s francia nyelvre nézve) szerep csinos zenei részét. Nagy István »Grenicheu«-je, ami az ének részét illeti, sikerült, némely apró ízetlenségek kivételével, mint p.o. a mezza voce alkalmazása a kocsis-kupléban. Játéka még mindig oly darabos, mint az idény elején. Berényi a »Henry de Corneville« hálás szerepében kielégítő volt. Szép Walzer-ét azonban nagyon is gyors tempóban és kevés érzéssel énekelte , ellenben igen jól játszott és határozottan fölülmúlja ezen szerepében Solymossyt, a Népszínház régi corneville-i grófját. Prielle, mint Gáspár apó, igen gyenge volt, és teljesen elejtette a harmadik fölvonás nagyhatású fináléját, mikor a corneville-i harangok megkondultára eszét veszti.
Együd ezen jelenetet, támogatva a festőileg hangszerelt zenekari zene által, a darab fénypontjává tudja emelni, míg itt az hatás nélkül maradt, dacára annak, hogy a zenekar derekasan viselte magát. Szintoly ferde felfogással adta elő a negyedik fölvonásban az őrült dalát. Míg azt halkan, álmélkodva, egyhangúan kell énekelni, ő ezt egy kardalhoz illő élénkséggel és gesztikulációval egészen kivetkőztette formájából. Bodrogi falusi bírójából semmit sem tudott csinálni és Rónaszékynéval együtt a harmadik fölvonás szép ötösét majdnem fölfordította. Az együttesek jól mentek. A zenekar nehéz föladatát várakozáson fölül oldotta meg, csak a harmadik fölvonás végszámában a harangok megkondulása elmosódott, pedig szükséges, hogy az tisztán kivehető legyen, mert különben nem érthető meg az egész őrülési jelenet. Egészében véve a »Corneville-i harangok« méltóan jelentek [!] meg színpadunkon és még többször is meg fogják [!] tölteni a színházat. Még csak egy kérdés a súgóhoz. Mit gondol ő, hogy a színészek siketek-e, vagy a közönség? Vagy tán ő maga?
*
A »Corneville-i harangok« szombati, harmadik előadására a helyárak lejjebb szállíttatnak. Az operett ekkor már bérletfolyamban adatik, rendes helyárak mellett.
