19. 44. sz., február 20.
19. 44. sz., február 20.
Vendégünk, Lovászy Dezső, a debreceni városi színház tagja »Lear király«-t választotta első fölléptéül. Lovászy, mint szegedi fiú, már egyéniségénél fogva érdekeltséget költött, és dacára a szakadó esőnek és üvöltő szélnek, szép számú közönséget vonzott a színházba. A külső sikernél fényesebb volt a művészi. Lovászy szép tehetségű és komoly, nagy szorgalmú színész, tudja, mivel tartozik a lángeszű brit költőnek és tartozását le is rója. Szépen, átgondolva szaval, gesztusai még a legnagyobb szenvedélyek kitörésében sem mennek túl a szép határain, és az őrült Leart egész méltóságában mutatja még akkor is, mikor már az elméje gyermek, és csak képzelete nagy. Az előadásról különben kevés jót mondhatnánk. Nem volt méltó a nagy költő idegrázó művéhez. Az ily nagy klasszikus darab előadásának vidéken egy művészi ünnepet kellene képeznie, melyre készülnek. Shakespeare súgóval játszva paródiává süllyed. Ha a színész memóriájával küzd, nem alakíthat. Lovászy még többször lép föl. Legközelebb a Fösvényben.
