7. 18. sz., január 23.
7. 18. sz., január 23.
Tegnap a Molière »Képzelt beteg«-e ment. Molière darabjai közül ma már kevés bír színpadi hatással, s e kevés között nincs a »Képzelt beteg«. Aki tudja, hogy a nagy vígjátékíró művei tele vannak alkalmi mondásokkal, sőt nem ritkán jelenetekkel is, s azon személyekre irányzott vonatkozásokkal és célzatokkal, kik Moličre-rel együtt a fényes királyi udvar légkörében éltek, az nem csodálkozhatik efölött. A darab azonban vonzott, szebb közönséget képzelni sem lehet, mint a tegnapi. Minden hely elkelt. Az est hősét, ki egyszersmind a darab hőse is volt, Mezeyt tapsokkal tüntette ki a közönség.
Az előadásról nem szólhatunk, az nem is lehetett jó. A kókuszdió-táncot azonban sokszor láttuk már jobban részeg sátoros cigányoktól. S valóban hálás lenne érte a világ, ha megmagyaráznák neki, hogy miért kókuszdió-tánc az tulajdonképpen, mikor éppen úgy lehetne mazsolaszőlő- vagy mákosmetélt-tánc is.
