141. sz., június 27. A SZEGEDI KASZA
141. sz., június 27.
A SZEGEDI KASZA
A SZEGEDI KASZA
A tegnapi kaszaosztogatás alkalmából jut eszembe, hogy mikor a szegedi ember kaszát vesz, legelőbb is kiválaszt egyet ezer közül, megnézi a jegyét, ha rajta van-e az »ágyú«, azután megszemléli a pengéjét, a kövön megpróbálja a hangját, majd megvizsgálja, nincs-e rajta valami fogyatékos görbület, keresztülhúzza a körmit az élén, kialkudja a vasárustól, azután félretéteti vele, hogy másnap jön el érte.
Aminthogy el is jön arra az órára, amikorra ígérte; de nem egyedül. Akkorára már vele van a komája vagy a sógora is, akit tegnap óta rábeszélt otthon, hogy ő is vegyen egy kaszát, így tán olcsóbban adja a kettőt együtt a boltos.
A boltos azonban nem adja olcsóbban így sem, minélfogva aprehenziós arccal fizeti meg a kialkudott summát, megfogva a megvett jószágot, csak az ajtóból kiált vissza.
Hát csakugyan nem adja olcsóbban az úr? Hajszen jól van, no! Hanem annyit mondhatok, hogy ezt a többit, ami még megmaradt, akár a szemétre dobhatja az úr… Nem ér az meg mind együttvéve egy fanyelű bicsakot.
...................
Ebből pedig az a tanúság [!], hogy a szegedi ember nehezen szeret meg valamit vagy valakit, de ha aztán megszereti sokra becsüli.
*
Ezt tartsa szem előtt a királyi biztosság. És ha hozzánk akar alkalmazkodni, legyen olyan, mint a jó kasza, ne legyen a jegye kétfejű sas, mert nálunk az »ágyú« jegyét szeretik.
Ne legyen a pengéje túlságosan hajlékony, de túlságosan szilárd sem.
Ne legyen semmi görbületje.
Ne legyen a hangja hamis, s akkor igazzá válik, amit Dáni Ferenc mondott Jókainak, hogy Tisza Lajos egyike hazánk legdicsőbb embereinek, s már ideküldése is az isteni gondviselés ujjmutatása folytán történt.
*
Különben Dáni Ferenc szereti az extremitásokat.
Egy városi hivatalnok azt panaszolta előtte, hogy ötszáz forint kára van az árvíz folytán.
A jó öregúr szemei átnedvesedtek az őszinte sajnálattól, s az elérzékenyedéstől remegő hangon kiáltá:
Pótolni fogom, édes fiam. Pótolni fogom, ahogy lehet. Mikor utazol, gyermekem?
Csütörtökön.
Jól van, fiam mondja Dáni s sztentori hangon kiáltja oda titkárának:
Írjon ön azonnal egy vasút-jegyi utalványt első helyre!
Köszönöm, méltóságos uram… szabódék az illető hivatalnok , de azt hiszem, hogy ha én olyan úr volnék, hogy első helyen utazhatnék, akkor nekem nem is kellene szabadjegy.
Igazad van, gyermekem szólott a főispán édeskésen . Írjon ön hamar egy utalványt a harmadik helyre.
...................
Ebből pedig az a tanúság [!], hogy Dáni főispán gyakran utaztatja a maga embereit első helyen…, akiket holnap már az utolsó helyre ültet.
