128. sz., június 11. SZEGED, JÚNIUS 10-ÉN
128. sz., június 11.
SZEGED, JÚNIUS 10-ÉN
SZEGED, JÚNIUS 10-ÉN
Tisza Lajost a biztosi tanács beszédben üdvözölte, s a királyi biztos viszontbeszédet intézett tanácsához.
Szegedre érkezését megelőzőleg elmondta programját, mely oly színtelen, mint amilyenek szoktak lenni Tisza Kálmán nyilatkozatai is.
Beszédének alaphangja azonban rokonszenves. Átrezgi különféle változatokban a királyi szó, melynek megvalósítását föladatául kitűzi. De hogy milyen segédeszközökkel rendelkezik Szeged újjáalkotására, arról ő is mélyen hallgat, mint hallgatott mindeddig bátyja. Pedig az érdekelne minket elsősorban.
Erősen hangoztatja, hogy a külföld kegyadományainak óvatos és meggondolt szétosztása azon indokok egyike, melyeknél fogva a rekonstrukció munkája »nem alárendeltebb közegekre bízatott«. Elismerjük szívesen azon nagy felelősséget, mely az adományok elfogadásával ránk nehezedik. Igaz, hogy a külföld nemcsak a szerencsétlen Szeged, hanem az egész magyar nemzet iránti rokonszenvének adott kifejezést, midőn eddig nem látott bőkezűséget tanúsít. Az adományok igazságos elosztását jogosan ellenőrizheti az európai közvélemény. De oly tekintélyes apparátus, mint amilyennel rendelkezik a királyi biztosság, nem szolgálhat ilyen aránylag kis célnak. Ki is jelenti Tisza, hogy egy magasabb cél vezérli; ezen eszme Szegedet, »Magyarországnak a főváros után első városát« romjaiból föltámadni segíteni.
Horváth Gyula, a tisztelgő biztosi tanács szónoka a királyi biztos hazafiságába[!], nemes emberi érzületébe[!], szívós munkaképességébe[!] és fáradhatatlan szorgalmába[!] bízik. Viszont a királyi biztos teljesen viszonozza a tanács bizalmát.
Elfogadván azon elvet, melyet Tisza Lajos beszédében is hangoztat, nem tekintjük Szeged rekonstrukcióját egyes politikai pártok missziójának. Nem tekintjük tehát Tisza Lajost mint a volt kereskedelmi minisztert, kinek kormánya alatt az elhibázott Duna-szabályozás történt, nem mint Tisza Kálmán testvérét és politikájának pártolóját.
Tisza Lajos politikai múltját feledjük és ítélünk szavai után, addig, míg alkalmunk lesz tette után ítélhetni. Ezen szempontból nézve első beszéde kielégítheti Szeged polgárait. Kielégítheti a meleg rokonszenv hangja, melyen szól az elpusztult városról, úgy mint a bizalom, melyet táplál föltámadása iránt; bizalom, mely igen becses annak szívében, kinek kezeibe van letéve sorsunk és jövőnk.
Beszédének csak azon részét nem helyeselhetjük, melyben el nem maradható, múlhatatlan megtámadtatásokról szól. Szeged közönsége maga kívánta a királyi biztost. Átérezte, hogy sorsát, jövőjét erélyes, egységes vezetésre kell bíznia. Úgy, mint néha a veszélyeztetett köztársaság megmentésére elkerülhetlen a diktatúra, úgy Szeged újjáteremtése is diktatúrát igényel.
A király nemes szavai bizalommal töltötték el szívünket. Aki a legjobb király nevében jön, elvárhatja tőlünk, hogy előítélet nélkül fogadjuk. Ha a királyi biztos működése méltó lesz megbízójához, úgy a szegedi nép hálája nem fog elmaradni.
A szerencsétlenség nem mérgezte meg népének érzését, se nem tette követelővé. Azonban értsék meg azt mindenütt, hogy tudja e város lakossága, mi okozta vesztét s honnan kell segélyt várnia. Az ország csak kötelességét teljesíti, midőn az átkos Tisza-szabályozás következményeinek elviselésében segítségünkre van.
Ha a királyi biztos úr ezen körülményt mindig szem előtt fogja tartani, meg fog győződni, hogy e nép nem szerénytelen.
Szeged népe üdvözli a királyi biztosban a király képviselőjét, akaratának végrehajtóját.
Engedje a gondviselés, hogy Tisza Lajos megérkeztének napja e város történetében a szerencsések közé tartozzék.
