ELŐSZÓ
ELŐSZÓ
A szegedi árvíz, mely az Alföld legvirágzóbb városát dönté romba, egyike azon megrázó katasztrófáknak, miket sötét betűkkel fog följegyezni a történelem.
Illő, hogy mi szemtanúk addig is, míg az árvíz történetét a roppant anyaghalmazból gondos kezekkel nyomozva ki a selejtest és a tényeket, mihez hosszabb idő kell, valaki körülményesen megírná, könnyítsük meg feladatát, papírra vetve a benyomásokat, miket reánk tőn a szörnyű veszedelem, melyben e sorok írója elejétől fogva végig élénk részt vett, vázoljuk nagyban a képet, s a részletek közül azokat, melyek még élénk emlékezetünkben élnek.
De még más célja is van e füzetnek.
Az árvízről, a mentési műveletekről, s általában e borzalmas katasztrófáról az időszaki sajtóban annyi ferdítés, annyi téves dolog lett megírva, hogy az érdeklődő, ki a lapokból olvasta a dolgok állását, sokkal többet most sem tud, mint amikor semmit sem tudott. A fővárosi sajtó a helyi viszonyokat nem ismerő referensei illetéktelen emberek által informáltatva sokszor olyan dolgokról írtak, amiken azok a személyek csodálkoztak legjobban, akikről azok a dolgok írattak. Ilyen a Glück kereskedő és családjának elpusztulása, kiket agyonütött a beszakadó ház, ilyen a zsinagóga összeomlása stb.
Legjobban jellemzi azonban az állapotokat két epizód. A március 17-én itt járt király ama szavai:
»A veszély sokkal nagyobb, mint aminőnek a lapok mondják.«
S Lukács kormánybiztos azon közmegbotránkozást okozott, a veszélyt célzatosan kisebbítő jelentése, melyet őfelségének kérdezősködésére adott a halottak számának bemondásában, midőn azokat huszonnégyre tette. De nyomban utol is érte a nemezis az őfelségét is ámító hivatalnokot, mert egy derék pap rögtön sietett megjegyezni, hogy a veszély első napján csak ő maga több egyént temetett el.
Ily részint téves, részint rosszakaratú, részint pedig félénken takaródzó értesítések helyreigazítása szempontjából íratott e néhány ívnyire szorított története Szeged elpusztulásának.
Azért pedig oly gyorsan mert alapos reményünk van hozzá , hogy ha sokáig késleltetjük, egyszer csak azon vesszük magunkat észre, hogy az elpusztult Szegednek íme már semmi nyoma: egy új, fényesebb emelkedett helyette.
