166. sz. július 26. NAGY SÁNDOR ÚR
166. sz. július 26.
NAGY SÁNDOR ÚR
NAGY SÁNDOR ÚR
»Zsidó hecc« című cikkére vonatkozólag megjegyzem a közönséghez, hogy ő (Nagy Sándor úr) nem jár el korrektül, midőn a zsidókról mondottakat egyéniségem, származásom, s privát viszonyaim összehasonlításával kívánja megdönteni. Hogy ő rólam miképp gondolkozik, arra nem reflektálok, egész életem a nyilvánosság deszkáin folyt le, hiába fújnám föl magamat nagyobbra, vagy hiába lapítana valaki kisebbre, mindenki látja milyen vagyok.
S ha jól tudom, nem is énrólam van szó.
Célozgatással, mintha én érdekből írtam volna az illető cikket, – nem érinthetnek. Ő maga sem hiszi el komolyan.
Ami pedig magát a zsidó kérdést illeti, arra nézve én most utólag elhiszem Nagy Sándor úrnak, hogy ő nem akart zsidóheccet, mert hiszen mondja, hogy nem akart – hanem azt meg viszont ő ösmerje be, hogy az illető »Röppentyű«-ből a zsidógyűlöletet ki lehetett olvasni.
Én legalább – figyelmeztetve lévén rá – kiolvastam azt, s a közönség véleményének akartam kifejezést adni cikkemben, melyet rendes szokásom szerint alá is írtam; mert én azt tartom, hogy polemikus természetű cikk alatt mindég ott legyen a név, mint ahogy az ott van a Nagy Sándor úr cikke alatt is.
Hogy K. H. úr nem írta ki a nevét, azt ő tehette, de viszont nekem is jogomban volt megnevezni, mert nem látom át, ha én vagy Nagy Sándor úr viseljük annak a súlyát amit írunk, az aki álnév alá rejtőzik, ne viselje. Ez a korlátlan sajtószabadság mérséklése, s nem nekünk íróknak jó, kik kedvünkre válogathatunk az álnevekben, hanem a közönségnek.
Azt én szívesen elhiszem, hogy K. H. úrnak kényelmetlen lehet, ha az inkognitó lepattan róla: mert ő az állam szolgálatában az ifjúság nevelője – amely tényt én különösen is kiemeltem – s fogom is azt tenni mindig az olyan eseteknél, ahol ezzel az incompatibilitást konstatálhatom.
A zsürire tett propoziciót fölöslegesnek tartom, s éppen ezért abba tagokat nem küldek. ! A megírt dolgok két különböző fölfogás eredményei. Én a magamét föl nem adom! Nagy Sándor úrtól pedig szintén nem kívánom, hogy fölfogásával meghódoljon a zsürinek. – A meggyőződések fölött egyetlen fórum sem áll.
És elég ennyi. Pontonként lehetne reflektálni Nagy Sándor úr elég ildomtalan, epés, és sok helyütt rabulisztikus megjegyzéseire – de nem szeretek szeméttel hajigálkozni.
A puskaporért pedig kár lenne ebben a kis dologban.
