276. sz. december 6. SZEGED, DEC. 5.
276. sz. december 6.
SZEGED, DEC. 5.
SZEGED, DEC. 5.
A következetes ember, ha valamit kimond, ha valamely úton elindul, nem tér le arról semmi szín alatt. És az orosz nihilisták nagyon következetesek. Ők bosszút esküdtek a zsarnok uralkodónak és az uralkodó zsarnokságnak egyaránt, tehát eltántoríthatlanul haladnak azon a csapáson, mely előbb, vagy utóbb, de minden bizonnyal a fölszabadulás révébe vezet. Még az eszközökben sem válogatnak egy csöppet sem. Pusztulás, nyomor fakad egyelőre működésük nyomán; nem törődnek vele. Csakhogy később a szabadság szép virága teremjen a vérázott talajon.
A császárgyilkolás szörnyű szándéka régi mód az orosz nihilistáknál arra, hogy a zsarnokságtól megszabaduljanak. Sándor cár már kétszer menekült a meggyilkoltatás alól. Legutóbb harmadszor. Csak annyi híja volt egy cár rettentő végének, hogy a vasúti vonatot tévesztették el a vakmerő megtorlók.
S gondolkozhatik felőle az épen és sértetlenül hazaérkezett cár, ha vajon háromszor megtalált életére nem törnek-e majd negyedszer, századszor. Furcsa elmélkedési tárgy ez egy ősz császárnak, kinek a nyugalomra oly nagy szüksége lenne. Furcsább, ha egész borzasztóságában mérlegeli a mérges helyzetet. Itt nem egyes őrjöngőről van többé szó, aminek nevezni szokták a császárgyilkolásra vállalkozó vakmerő embert. Itt rendszeres, jól átgondolt, hónapokon át végtelen kitartással, veszedelemmel és költséggel előkészített merénylet forog kérdésben, melynek intézői az államhatalom esküdt, kérlelhetetlen ellenségei, nem állanak meg a sikertelen kísérlet után, ha továbbhaladnak a maguk elé tűzött cél felé szilárdan, vakmerően.
Hát mindenesetre az volna egyedül észszerű, ha a zsarnok, önkénykedő császárság hasonló következetességre szánná el magát a korszerű és tűzzel-vassal sürgetett reformok létesítésében. Csak ez az egyetlen útja van még a hatalmas orosz cárnak, melyen járva élete hátralevő napjait emberhez, uralkodóhoz méltóan töltheti. A többi út mind gyilkolást, lázadást provokál.
Apja helyett az orosz trónörökös kezdi ezt belátni. Minden módon reformokat, alkotmányt sürget. Ezek a föltételek képezték kemény árát császári édesatyjával lett legutóbbi kibékülésének is. Illetőleg ezt az árt ígérték érette. Mert bizony nem fognak teljesülni ezek az ígéretek. Az orosz birodalomnak úgy látszik, végzete az, hogy, mint a többi állam előtte, ő is véres forradalomban vívja ki, amire törvényes eszközökkel hiába törekszik. Be fogja tölteni ezt a végzetét Muszkaország, az kétséget sem szenved, mégpedig véresebben, irtózatosabban fogja betölteni, mint az eddigi példáknál.
Mint minden forradalmat, ezt is örvendve fogja üdvözölni a szabad Európa úgy, mint szükséges rosszat, mely jóra vezet. Sőt kiváló örömmel. A szabad, alkotmányos Oroszország jobban bele fog illeni az európai nagyhatalmasságok keretébe, ha ott sem lesz többé az önkény törvényes erejű. Ha a muszka államhatalom nem lesz képes többé milliónyi hordákat vezetni fölszabadítás ürügye alatt a szabadság eszméje ellen, akkor ismét tűrhető politikai viszonyok állhatnak be a legcivilizáltabb világrészben, s nem innét indul ki a legbrutálisabb arculütése minden népjognak.
Bármily rút eszközökkel küzdjenek is tehát a sokat emlegetett, sokat üldözött, de föltétlenül kitartó, szívós életű nihilisták a cárizmus kárhozatos önkénykedése ellen, kénytelenek vagyunk ügyüket igazabbnak tekinteni a szolgaságnál, és kénytelen nekik jó sikert kívánni a népjogok minden tisztelője, minden becsületes ember.
