III. A »SZEGEDI HIRADÓ«-NAK
III. A »SZEGEDI HIRADÓ«-NAK
Valaki alaptalanul elhitette a »Hiradóval«, hogy ő nagyon erős a polémiában. Pedig kár a polémiát hajhászni, mert abból se haszna, se gyönyörűsége a közönségnek stb.
Édelegve citálja ránk néha az egyes fővárosi vagy vidéki lapok polemikus megjegyzéseit. Fájdalom, mi ezt nem tehetjük.
Először azért, mert ez minden zsurnalisztikai szokás ellen van, s furcsa volna, ha a Hon mindig közölné mindazon megjegyzéseket, melyeket a Napló mond az Egyetértésre, az Egyetértés a Függetlenségre, a Függetlenség a Magyarországra, s így egy örök circulus vitiosusban millió árkust nyomathatna tele ezekkel.
Másodszor pedig nem tehetjük azért, mert hetek, hónapok jönnek-mennek, s a csendesen bóbiskáló Hiradóval nem foglalkoznak a fővárosi újságok.
Mert hogy valami állítást valaki megcáfoljon, ahhoz okvetlen kell, hagy előbb valaki valamit állítson.
S a jó öreg »Hiradó« soha sem állít semmit, csak az események után kullog búsan, csendesen.
Nincs kifogásunk, hogy átvette a »Függetlenség« tegnapi vagdalkozását – de abban már van valami kedves malícia, hogy a vagdalkozás végét, mely a »Függetlenség« notice-ét egyszerű forszírozott reklámmá gyengíti, kihagyta a közlésből.
Csak e szeretetreméltó naiv csínyt kívántuk konstatálni.
Tegnapelőtt egyébiránt a »Kis doktor« című régi operettet adták a színházban. Peterdiné jobb volt a szokottnál, s néhányszor meg is tapsolták. Az előadás kis közönség előtt meglehetősen összevágóan folyt le.
