6. sz., január 9. [SZÍNHÁZI ÚJDONSÁGOK III.]
6. sz., január 9.
[SZÍNHÁZI ÚJDONSÁGOK III.]
[SZÍNHÁZI ÚJDONSÁGOK III.]
Tegnap a Makó jutalomjátéka színig megtölté a színházat, – még a páholyokat is. A jutalmazottat nagy tapssal fogadták kiléptekor, s hálás szerepében (Csipkeyt adta), csak fokozta a játéka iránti vonzalmat a közönségnél, bár megint túlzott, amitől Makó sosem bír menekülni, s aligha is le nem kell arról az egyről már mondanunk, hogy ő valaha szalon darabban jól játszhassék. Az est legnagyobb sikere a Rónaszékyé volt, ki sohse játszott oly diszkrét, mint éppen ma. Egészséges s finoman árnyalt humora egyszer sem csapott ki medréből, a burleszkbe. Az egész előadás jó volt. Bodrogit kivéve, ki nem termett mágnásnak s elejtette Muki gróf szerepét egészen.
*
LEVÉL A KRITIKUSHOZ!
Ecsém! Aszondom, nyomd meg azt a kalamust máma, mert majd én találok közétek csördíteni.
Ordíjj kapu! kiálts város! e hallatlan merészség fölött, hogy engem egy komégyiás deszkákra vigyen.
Pedig ott voltam. Csakhogy Darlaynak adott ki tulajdon édös magamat az a csúfondáros Rónaszéky.
Gyönyörködtem is elejénte a saját úri személyömben, de osztég, hogy ott megkosaraz az egész világ színe előtt az a Jeruzsálemi Kata menyecske, dühbe jöttem s hogy még tetejibe az a zsidó lurkó is legyőzött a duellumban, elfutott a fekete míreg s legalább három litör epe van bennöm.
Aszondom, ecsém, hogy ha én azt kiöntöm a színészekre, még a súgó is belefullad.
Pedig anélkül ez a színtársulat egy mukk nem sok, de annyit sem bír nyekenni.
János
