76. sz., április 2. [ISMÉT ENYVÁRY SAROLTA]
76. sz., április 2.
[ISMÉT ENYVÁRY SAROLTA]
[ISMÉT ENYVÁRY SAROLTA]
A »Corneville-i harangok«-at tegnap meglehetős előadásban nézte a félig is alig telt színház. A gyarló díszletek és ruhák azonban meglehetősen lohasztották az illúziót, Enyváry Sarolta kisasszony ki mint szerződött tag ezúttal először lépett föl, szerepének minden kis részét kiaknázta, s leszámítva kiejtése idegenszerűségét, ügyes Serpolette volt, akinél különbet vidéken keveset találhatni. Várady úrnak szintén igen szép (bariton) hangja van, de a játéka gyenge, míg ellenben Gálosi úrnak a hangja gyenge, de a játéka elevenebb és kifejezőbb. A zenekar rossz.
E megjegyzések kíséretében kijelentjük, a »Hiradó« mai rugaszkodásaira, hogy igenis nem szándékunk Aradi úr hibáit legyezgetni, azon nagymérvű pártolás, melyben Szegeden részesült, lehetővé tette, hogy a fokozottabb igények kielégítését követeljük. Ám ha ezt teszi, mi akkor sem fogunk kortesei közé szegődni; – amikor és ahányszor nekünk tetszeni fog, mindig elmondjuk hibáit, olyan kemény hangon, amilyenhez nyúlni esetleg kedvünk van, mert a színház a közönség pénzén s a közönség számára van, – és nem Aradi úr kedviért. Mi pedig a közönség lapja vagyunk és nem az Aradié. Annyira pedig hála istennek megvan erősödve az irodalom, művészet és a magyarság iránti érdekeltség Szegeden, hogy a rossz portékát jónak ne kelljen hazudni. Mert ennek is meg van a maga hazafias oldala – de nem itt.
Fölösleges tehát akár egyeseknek, akár lapnak minket terrorizálni arra nézve, hogy Aradi úr számára dicsériadákkal csalogassuk a közönséget. El fog az járni magától is, ha érdemes lesz, és el fog járni a mi kemény referádáink dacára is, mert a kemény referáda nem a közönség elrettentésére, hanem Aradi ösztönzésére irányul.
Aradi úr, ha ránk hallgat, igyekezni fog sokkal jobbat nyújtani, ha pedig nem hallgat ránk, arról nem tehetünk, s éppen nem búsulunk miatta.
Dicsérni azonban csakis akkor fogjuk, mikor a mi tetszésünket is megnyeri, mikor érdemes lesz rá, mert a Hiradó mai fölszólalását, mellyel ránk akarná oktrojálni, hogy nekünk olyasvalami tessék, ami nem tetszik, mint a pressziók egyik érdekes csodabogarát csupán megmosolyogni tudjuk.
Mi nem esünk e nevetséges szerepbe, s nem kívánjuk, hogy a Hiradónak ne tessék Aradi, miattunk tetszhetik neki, hanem csupán azt akarjuk még megjegyezni, hogy honnan veszi a Hiradó azon ráfogást, amit már többször ismételt, hogy lapunk Erdélyi Marietta mellett foglalt állást?
Egy kis »notice«-t kivéve, hol egyszerűen újságolva volt, hogy E. Marietta is pályázik a szegedi színházra, s hogy jeles társulatot ígér összehozni, soha egyetlen ajánló sort sem hozott lapunk mellette, sem egyetlen gáncsoló sort a pályázók bármelyike ellen.
Azon körülmény, hogy egy munkatársunk (M. K., ki néha, ritkán e rovatba is szokott írni) valahol magán körben, meglehet, elárulta szavaival, hogy talán – jobban szeretné E. M. kisasszonyt, mint most – azon körülmény nagyon magán természetű dolog, az csupán egyéni vélemény, – s honett újságnak semmi köze hozzá.
De hát nem is az a baja a Hiradónak – hanem valaki alaptalanul elhitette vele, hogy ő a polémiákban erősebb, mint egyebütt. Pedig kár a polémiát hajhászni. Mert abból se haszna, se gyönyörűsége a közönségnek stb…
*
A hirdetett »Nőuralom« előadása Felekyné gyengélkedése miatt elmarad péntekről, szombaton itt először adatik: »Valeria« pályadíj-nyert eredeti tragédia, Szigligetitől.
