A NÉVTELENSÉG
A NÉVTELENSÉG
vagyis:
Az úr pokolban is úr
Ma a »Szegedi Hiradóban« N. S. úr (ki, dicséretére legyen mondva, ma véletlenül tárgyilagos akart lenni) igen tévesen beszél a névtelenségről. Ő abból a korból példálózik még, amikor a magyar újságlapokban csak tisztességes dolgok jelentek meg, tisztességes hangon.
Akkor igenis az volt a fődolog, mi van mondva és nem az, ki mondja.
Fájdalom, ezek az idők messze vannak! Más világ ez itt, más divattal! Megváltozott a modor, a hang. Pellengérre vitetik a becsület, a hazafiság, az érdem, s léha suhancok hajigálják a névtelenség spanyolfala mögül a munkásságban megőszült fejeket.
Nézzen ön körül kérem a sajtóban, és látni fogja, miféle fajta emberek garázdálkodnak a »hatodik nagyhatalom« nevében. Önnek, kit talán becsületes, hazafias szándék vitt erre a háládatlan munkára, amelynek velem együtt rabja, s ki velem együtt (legalább koromhoz képest) nagy idő óta tapossa, e sok keserűséget és semmi örömet nem hozó utat, talán csak abból az indokból, hogy a mi urunk, a közvélemény, azt mondja majd halálunk után: Híven szolgáltak.
S ez nagyon nagy szolgálat, Nagy Sándor uram. Mert ezalatt az idő alatt együtt vagyunk a butákkal, a léhákkal, a zsebmetszőkkel, a csalókkal, az árulókkal és haszonlesőkkel, akik csak azért jöttek a közvélemény szolgálatába, hogy meglopják, hogy megcsalják, hogy kompromittálják, hogy a becsületes szolgákat befeketítsék. És ezen idő alatt egyenlő ruhát kell hordanunk a huszonnégy betűvel és a fekete nyomdafestékkel valamennyinknek.
Hát nem találja ön igazságosnak, hogy ide rang kell, az igazak – és a nem igazak között?
S ha rang kell, miután a ruha egyforma, szükségképp a névben kell lennie ennek a rangnak.
De úgy is van az. Hiába hivatkozik bárki is zsurnalisztikai szokásokra, amint új meg új átalakulásba lép a sajtó, e szokásoknak is változniok kell.
De erre mutat maga a publikum is, mely önkénytelen mindenütt a neveket keresi.
S még inkább áll ez személyes támadásoknál.
Csak egy példát mondok. Tegyük föl, hogy önt megtámadja egy névtelen cikk, ön polémiába ereszkedik. Az ügy elmérgesül.
Megpiszkolják, meghurcolják egymást a lapok hasábjain. Ön akkor elégtételt akar, mert neve, múltja és természete kívánja, s az illető szerkesztőség eleibe állítja akkor Paskelesz Dávid elcsapott diákot.
Ez az ok: amiért én azonnal a nevet kérem. Nekem a név kell és attól mérem oszt ki a sértés hosszát. A Paskelesz Dávidokkal és Pityi Pistákkal nem polémizálok. Azok engem nem sérthetnek meg mint írót. De még úgy sem, mint újságírót és embert.
S meg vagyok győződve, azok önt sem sérthetik meg.
Jelen cikkemnek azonban nem célja e további polémia sületlen dologban, mely a színházi kritikusa fölött keletkezett.
Hadd írjon ő szegény nyugodtan a színielőadásokról ezután is.
A névtelenségről sem szóltam volna, mert igen közönyös dolog az, hogy ön más véleményen legyen ebben a dologban, mint én.
Azonban az alkalom kapóra jött. A »Függetlenség« egy névtelen levelet közöl ma Szegedről, illetőleg egy »Furkó« névvel aláírtat, melynek címe: »Az úr pokolban is úr«, s mely némi megjegyzésekre indít engem, s oly argumentumnak szolgál a névtelenség ellen, hogy közelfekvő dolog volt a Hiradó mai e tárgyú polemikus cikkével szemben mostani soraimnak mellesleg még azon színezetet is adni, mintha azok válasz volnának »A kritikusok harcához« című cikk azon egy megjegyzésére, mely a névtelenséget védi.
Nagy adag szemtelenség kell ahhoz, amit a burján módra fölszaporodott vidéki levelezők csinálnak egyebek közt ezzel a juor-fix üggyel.
Nemrég a »Pesti Naplóban« jelent meg egy névtelen közlemény, majd a »Bolond Istókban«, most pedig a fönt jelzett Furkó úr éleszti föl ismét az ügyet, arról értesítve a Függetlenséget, hogy ezek a jour-fixező urak úgy játszották ki a törvényt, hogy átvitték a táncot a jégre, s ennek az élén is a törvényszéki elnök áll, s a jour-fixező urak.
Szegény törvényszéki elnök, neki ugyan megesett. Néhány otromba firkoncnak eszébe jutott, hogy magoknak heccet csináljanak, s úgy mutatják be az ország előtt, mint valami dühös táncost és heccmestert, pedig ugyancsak hosszú ideje lehet már az, hogy a tánctól elbúcsúzott.
Én magam részéről még soha életemben nem táncoltam egyetlen schrittet sem. Hanem hát én elviselem szívesen ezt a vádat. De miért irányul minden ily fajta névtelen levél éppen az elnök személye ellen, ki nem tett egyéb rosszat, mint hogy a társadalmi élet fölélénkítésére odakölcsönözte a nevét addig, míg ez a fölélénkítése a társadalomnak nem lett kifogásolva az illetékes közegek által.
Azóta visszavonult velünk együtt. S a Korolya-Egylet táncához és muzsikájához, mely ellen Furkó úr tör, annyira semmi közünk, hogy még egyleti tagok sem vagyunk. Legfeljebb néha-néha sétálunk ki a jégre, mint akár a kapitányság bármely tagja, akár a főispán vagy a királyi biztos a fiatalság mulatozásait megnézni.
A jour-fix-ügyet beszüntették, akik a jour-fixeket akarták, a azok most mindenáron fölélesztik, akik a jour-fixeket nem akarják.
Ha, mint mondják, a jour-fix ügy kompromittálja a várost, miért akarják éppen a jour-fix ellenesek kompromittálni a várost a jour-fixszel?
Miért? Azért, mert e nyomorult vakondokok kukkanni se mernének, ha nevükkel kellene hazugságaikat megpecsételni, s nem a város jóhírnevét akarták azzal megkímélni, hogy a jour-fix ellen bujtogattak, hanem a város kompromittálása árán folyton tapéton tartják a hazai sajtóban ez ügyet, mikor már nem is létezik, azért, hogy ennek következtében bizonyos személyekre odiumot árasszanak.
Ösmerjük ennek a szélnek a zúgását. Nagyon közel feküsznek az intenciók.
De hát ezúttal semmi közünk az irka-firkához. A jour-fixekbeni eljárásunkkal meg vagyunk elégedve, s nem kívánunk ahhoz semmi hozzáadni valót: a Korcsolya-Egylet pedig majd megfelel magáért, ha számon kérik, miért tombol és ujjong a romok között.
Csak azért említettem föl e névtelen levelet, mely hamisan, s a város jó hírnevére kedvezőtlenül mutatja be az itteni viszonyokat, hogy figyelmeztessem Nagy Sándor urat ezzel is, miszerint a »névtelenség« melletti mai elmélete egészen helytelen, mert a névtelenség, kivált a nem tárgyilagos dolgokkal szemben, sokszor nemcsak hogy nem nobilis, de kártékony is.
