AZ ORSZÁGHÁZBÓL
AZ ORSZÁGHÁZBÓL
(Karcolat)
Olyan a »ház«, mint a megbolygatott méhkas.
Ha az anyaméh van megbántva, lázong az egész köpü. Ezer meg ezer fullánk nyúlik ki a megbosszulásra.
A főmamelukok, Móricz Palya, Dárday Sándor az ökleiket emelgetik. Haj, hol van most Nagy Gyuri, Jankovich Micu? Hadd ordítoznának, hadd fújnának tüzet és tajtékot!
Ide dzsidások, hű fegyvernökök! A rakoncátlanságnak és az új szociál eszméknek kerekei már olyan magasra hajigálják a sarat, hogy abból Tisza arcába is vágódott egy maroknyi.
Meg kell a mozgó világot állítani.
Van suttogás, tervezgetés. Mert hát mégis szörnyűség, micsoda ember ez a Németh Berci! Kár, hogy már nincs meg az a tüzes trónus, amelyen Dózsa Györgyöt elégették...
*
Denique mindennap történik valami »imputarem«. Tegnap az volt az »imputarem«, hogy minden szikra nélkül, minden incidens híján, egyszerre olyan tűz tört ki, mintha mindjárt a háború készülne köztünk kiütni.
Ma pedig az volt az imputarem, hogy dacára a tegnapi skandalumnak, egészen nyugodtan, tisztességesen folyt le az ülés.
Ki hitte volna?
A közönség zsúfolásig töltötte meg a karzatokat, még az utca is el volt állva várakozókkal – s nem történt semmi. Istenem, de csak hiába húzzák azokat az öt forintokat!
*
Hanem azért valami mégis történni fog. Tisza Kálmán arca, sőt még a Láng Lajosé is olyan titkolózó. Ha az Ellenőr beszélni akarna...
A kérdés csak az, hogy mi fog történni?
Alkalmasint megváltoztatják a házszabályokat. Körülbelül olyan angolosan, hogy jó Péchy Tamás a rakoncátlankodó hazafiakat el is csukathassa valami házi karcerbe.
Szegény Berci bátyánk! Ő csak nagyon ritkán fog ebédelhetni ezentúl a Szikszayban.
*
De hát az egész dolog, amint már tegnap mondtuk, nem megy komolyan.
Hiszen ma már Herman Ottó volt az első, aki a humanitás nevében szólalt fel, interpellálván a belügyminisztert: van-e szándékában intézkedni, hogy a német kárán tanuljon a magyar?
T. i. intézkedjék a miniszter, hogy a magyar színházakban megtétessenek a kellő óvintézkedések a bécsihez hasonló szerencsétlenségek kikerülésére.
*
Egy másik interpelláció is volt: az Urváry Lajosé, ki Treforttal kíván enyelegni a szombathelyi püspökség betöltése és a Muraköznek a szombathelyi püspökséghez való csatolása tárgyában.
Trefort úr nem volt jelen. De különben is nem szereti, ha előlegesen kezdi valaki megbeszélni a betöltendő püspökséget. Úgyis olyan ritkán üresedik meg egy-egy... ezek a püspökök mind olyan hosszúéletűek.
Aztán mirevaló volt az a nagy kíváncsiság Urvárytól? Ezek az újságírók egészen kiállhatatlanok a tudvágyukkal!
*
Az ülésnek nem volt több tárgya, de akik tudnak olvasni a sorok között, s látták, hogy milyen tömegekben tanácskoztak a mamelukok, s ha ellenzéki lépett közéjük, milyen hirtelen hallgattak el: azok észrevehették, hogy készül valami.
A miniszterelnök végre is nem hagyhatja magán száradni, hogy hét esztendeig hazudott azért, hogy hat esztendeig csaljon.
Ha legalább tizenöt esztendőt mondott volna Németh Berci. Ez még megjárná karriérnek.
