A »PÁRTONKÍVÜLI MINISZTER«
A »PÁRTONKÍVÜLI MINISZTER«
A gömbölyű Szende az!
Ez volt még csak az eredeti ötlet Pillich úrtól, az egyesült ellenzék szögedi vezérétől, hogy a jámbor Szendét mint pártonkívülit léptessék föl azalatt, míg ő semmit sem sejtve, nyugodtan mossa kecsteli testét Marienbad fodros vizében.
Megérdemli, hogy ezért halhatatlan maradjon, már t.i. nem Szende, hanem az a Pillich.
*
Szegeden sok minden történt már a Krisztus születése óta.
Lóhátra akarták kifaragtatni Főtisztelendő Dugonics András uramat.
Az is megesett, hogy a Deák-párt elnöke egyszer e szavakkal ajánlotta az egybegyűlt választóknak Vadász Manót, a jelenlegi tanfelügyelőt:
»Ajánlom pedig önöknek jelöltül tiszta szívemből Vadász Manó urat (mozgás), köz- és váltóügyvédet (zaj), városunk jeles szülöttét és… városunk jeles szülöttét (derültség) és… és sógoromat.« (Viharos éljen.)
Az is megtörtént – de még az mind csak semmi ahhoz képest, hogy Szende pártonkívüli jelölt.
*
Pillichről, ki a biztosi tanács tagja volt, éppen azt a kuriózumot halljuk, hogy egy ottani ügyvéd, a derék Magyar János, egy pörnél, melyben Pillich Kálmán ellenfele volt, becsatolta a hivatalos akták közé »Egy ismeretlen: Tisza Lajos és udvara« című szatirikus rajzát, ezzel akarván Pillich állításait érvényteleníteni.
E könyv Pillichről szóló részében ugyanis az van kinyomatva, hogy az még tréfából sem mond soha igazat.
Ez az első eset, hogy Magyarországon szépirodalmi jellegű mű mint hivatalos bizonyíték szerepel a bíróságoknál.
S bizony megérdemelné, – hogy ennek az alapján minden állítása vakon elvettessék.
Mert aki annyira vitte, hogy Szendét »pártonkívüli« jelöltnek deklarálja – az megérdemli, hogy ennyire kiváló tulajdonait a bíróságok is respektálják.
Hanem hát még ettől is eltekintve, furcsa miskulanciák történnek Szegeden, anélkül, hogy a helyi sajtó azokat szellőztetné.
Van ott valami új párt, úgynevezett zöld tollas »városi párt«. De ez nem hiba! Hiszen új pártot lehet csinálni, arra nem kell külön privilégium, nagyobb baj az, hogy a kolomposok lábbal tapossák a közmorált.
Éspedig úgy áll a dolog – mint biztos forrás tudatja velünk –, hogy Bakai Ferdinánd, kéz kezet mosván, érdekes lélekcserét fundált ki.
Megegyezett a kormánypárti választókkal, hogy ha azok gyámolítják a II. kerületben Herman Ottó ellen, – ő akkor az I. kerületben levő párthíveit elviszi szavazni Szendére.
Szomorú jele a rohamos süllyedésnek az ilyen alacsony geschäft az elvekre.
