AZ ELŐPATAKI HÍD
AZ ELŐPATAKI HÍD
Hja bizony! Több esze van a hídnak, mint a miniszteri piros bársonyszéknek!
Pedig csak olyan picike hidacska, amelyikre nincs kiírva aranyos, fényes betűkkel sem az, hogy ki építette, sem az, hogy ki renováltatta.
A jó Erdélyhonban különben sem szoktak soha renoválni: ott mindég minden a régiben marad.
Régiek az emberek, régi az indolencia, és régi a hidak gerendázata.
A mi kis hidacskánk egy havasi patakot nyergel meg, egy másfél ölnyi mély picike folyócskát, mely Előpatakon fut keresztül.
A csergerendák már húsz év óta nem voltak kicserélve, átrohadtak, de e korrupcióban nem hittek az emberek és nem renoválták.
Az történt tehát, hogy midőn a »jókedvű adakozó« a mandátumos táskával és zsebrák-kíséretével keresztülment a rozzant hídon, az megsokallta az excellenciás testnek az ő súlyát s azt gondolta magában:
»Ha én most leszakadok – legalább valami hasznos szolgálatot teszek az újságlapoknak, Erdélyország truccára, mely nem akart rám gondot viselni.«
S úgy tett, amint gondolta, hanem egy kissé elkésett, és a miniszterelnök szerencsésen megszabadult.
Éppen abban a percben, midőn a miniszterelnök levette lábát az utolsó hídkockáról, recsegve, szörnyű roppanással szakadt be a padlózat, s egy pillanat alatt tele volt a mély árok emberrel, gerendákkal és deszkaroncsokkal.
A mamelukok, kik egy félóra előtt még éljeneket ordítottak a »jókedvű«-nek, kétségbeesve kiabáltak odalenn megsérülve. A fúzió nagy mestere ijedten nézte e konfúziót.
– Szerencse – mondá a mélységbe pillantva –, hogy nem egy másodperccel előbb szakadt le!
Az összegyűltek hüledezve várták, hogy mi fog történni: tán bizony le is fejeznek ezért valakit.
Csak egy góbé mondá nagy igazán:
– Sose búsuljanak kentek. Ami megtörtént, jól megtörtént. Majd meglássák kentek, hogy nem lesz ezentúl rossz híd Erdélyben. Mert csak éppen ez kellett ahhoz!
– Hátha még belehalt volna, sógor? – okoskodék egy másik székely.
– Hüm! Akkor meg már csupa vashidakat építenének a székelyeknek.
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Az előpataki híd leszakadása különben csak azért fontos tény, s azért foglaltuk cikkbe, mert abból tudhatta meg az európai diplomácia, hogy Móricz Palyának is ott kellett lennie.
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
És azért fontos, mert Tisza dicsekedve említette sepsi-szt-györgyi beszédében, mennyire javultak őalatta a közlekedési és közigazgatási viszonyok.
