III. A razzia
III. A razzia
(Saját tudósítónktól)
Éjjel egy rendőri fogalmazó két kapitányi biztos kíséretében felkereste a kártya-bankokat s egypár helyen sikerült a bankot lefoglalni s az erősen szervezett kártya-bandák fejeit összeírni.
A legtöbb helyen előörsök voltak felállítva, akik beszaladtak: »Valahára! Jönnek már!«
Némely helyeken nem találtak semmit.
Voltak pedig a szénatéri »Két oroszlán«-ban, az Aranykéz utcai »Hétválasztó«-ban, a Nagydiófa utcai Friedmann-féle kávémérésben, hol szerencsésen lefoglalták a bankot, mert javában kártyázva találták a kompániát.
– Nekem az a gyanúm van – mondá egy rendőr –, hogy ez a kávés nem volt értesítve e razziáról.
– Az roppant valószínű föltevés – felelte a másik rendőr, mialatt a Király utcai »Jó pásztor«-hoz értek.
Ez körülbelül a legveszedelmesebb barlang, hol szemtelenül űzik a legnagyobb gazságokat.
Különben ezen éji út alkalmából a következő urak tettek szert névre:
Klein, Suppé, Leicht, Steinicz, Breinde, Ellinger, Grünfeld sat.
Érdemes volna hexameterbe szedni e derék nasisták neveit, ha nem lenne sok egy rókáról két bőrt húzni – mert a királyi ügyész úgyis ráncba szedi őket.
Különben ez csak a kisebb része, mert ezek is úgy vannak, mint az Andrássy verebei, hogy: ha lelövünk hetet a százból, hány marad még?
Mind a száz – mert az elröpültek azonnal kiegészítik magukat.
Minthogy ennek a cikknek »Malőrös nap« a címe, a nyájas olvasó bizonyára azon kérdést fogja megkockáztatni a végén:
»Kire volt hát malőrös ez a nap? A rendőrségre, vagy a kártyásokra?«
Mind a kettőre.
