DEÁK SZOBRA
DEÁK SZOBRA
Elzengték a lapok a különféle véleményeket és kritikákat, amik éppen elég jók arra, hogy most már igazán ne tudja Huszár Adolf: miképp alakítsa a szobrot.
Hja, már az így van az olyan országban, ahol mindenki mindenhez ért.
A publikum betelt már vele, hiszen már több mint egy hónapja, ahogy ott ül az “öregúr” kényelmes karosszékében a Lánchíd téren; aki akarta megnézhette.
Most már ismét beviszik a műterembe s elkészül véglegesen. Nincs olyan szobor s nem is lesz soha a világon, amivel a publikum meg lenne elégedve teljesen.
Még a szegedi Dugonicson is (pedig az a legszebb szobor az országban) hibát találtak az ottani városatyák, hogy hát a ló, hol maradt ki alóla?
Mert ha már annyi pénzbe kerül, ne hagyták volna legalább gyalog a főtisztelendő urat!
*
Hát én is azt mondom a Deák-szoborról, hogy mindenesetre kényelmesebb és méltóságteljesebb dolog lesz ülni az öregúrnak, addig a néhány száz esztendeig, mintsem hogy ott álljon hajadonfővel azon a magas oszlopon…
Nem is avatkozom hát a dolog ezen részébe, hanem a divergáló eszmecserék közé markolva, kiveszem azokat a megjegyzéseket, amiket a nem-szakértőktől hallottam imitt-amott (mert amit a szakértők beszélnek, azon túl vagyunk, azt nem érdemes feljegyezni.)
– Szép szobor – mondja egy mameluk képviselő, kár hogy nem szubtilisabb valamivel.
– Nekem nem tetszik – veti oda egy másik –, s ha rajtam állna, visszavetném az egészet.
– Kár lenne a munkáért és az anyagért.
– Hát iszen azért hasznát lehetne venni…
– Ugyan mire?
– Ha Szapáry meghal: neki állítanánk fel, mert őhozzá is hasonlít.
– Az istenúgyse! Csakhogy Szapáry…
– Mit? Hogy nem kap szobrot?
– Ej, dehogy! Hanem nem fog meghalni.
*
Ugyancsak két másik képviselő beszélget.
– Nos, mit szólasz az öreghez?
– Pompás, nagyszerű és találó…
– Ugyan mi a találó rajta?
– Az, hogy a szabadelvű körnek hátat fordít.
