HÁROM GYŰLÉS ÖSSSZEVÉVE
HÁROM GYŰLÉS ÖSSSZEVÉVE
Karcolat
| Elnökök: |
| Péchy Tamás. |
| Mailáth György. |
| Ribáry József. |
A jegyzőkönyvek felolvastattak mind a három helyen. De a jegyzőkönyvet csak egy helyen hallgatták meg a tagok, ott, ahol a legkevesebb nyomatéka van: a színész-kongresszuson.
A képviselőház ülései egy idő óta éppen olyanok, mint a protestáns »alumneum«-ban a – koszt.
Dara, grica, borsó, kása, bab és krumpli, lencse, pohánka.
Újra bab és kása, krumpli és lencse, pohánka.
Jönnek a jelentések.
Azután jön a napirend. Egy kis szószátyárkodás. Az ellenzék mond valamit, vagy nem mond semmit. Ha semmit se mond, azért unalmas a gyűlés, mert semmit sem mondott, ha pedig mond valamit… az is annyi, mintha semmit se mondott volna, – mert úgyis leszavazzák.
Az interpellációk sem események már. Ki lenne olyan naiv ma már, hogy komolyan vegye az interpellációkat?
A miniszterek csak mosolyognak már, mikor meghallják a sztereotip: »Tekintettel erre« stb.
S kész már a fejükben a szintén sztereotip formula: »Tekintettel arra« stb.
Ma Kemény Gábor válaszolt egy interpellációra.
A háznak ez idő szerint egyetlen humoros alakja.
S a nagy humorista sem bírt kiszorítani semmi poént, amin mosolyogni lehetett volna.
A legtöbbet érő dolog volt a Prónay Józsi kérvénye. Hol vette, hol nem vette… a felsőpárkányi parasztok peticionálnak a polgári házasság behozatala ellen.
Reszkess, XIX-ik század, nemes Felsőpárkány helység utadba áll, hogy mer mozogni ez a hitvány kor! Felsőpárkány ezt nem engedi!
*
Most menjünk át a felsőházba, a Múzeum-kerten keresztül.
Ha jeligét kellene választanom a méltóságos rendek tanácskozó termébe feliratnak, ezt választanám:
»Észrevétel nélkül.«
In hoc signo… élik át az életet a főrendek. Azoknak minden úgy van jól, ahogy van, még az is, amivel nincsenek megelégedve.
A világ, az emberiség és annak fejlődése igazán olyan hitványság, hogy egy méltóságos szájnak kár azért felnyitódni.
Hiszen ők megélnek – észrevétel nélkül is!
Legrettenetesebb feladata az országbírónak: az elnöknek van, mert ő nemcsak a legmagasabb névnapokat és születésnapokat tartozik számon tartani, s így tudni az egész kalendáriumot, hanem mindennemű szerencsétlenségeknek és katasztrófáknak ő a hivatalos bemondója, amikoron is alkalom adatik őnekie csillogtatni államférfiúi éleselméjűségét.
Ma is egy meglepő eseményre figyelmeztette a főrendeket, hogy Bécsben ugyanis egy nagyon gyászos esemény történt, a Ringszínház égése.
A főrendek közül még bizonyára sokan nem tudták a dolgot s élénk kíváncsisággal figyelték meg elnökük szavait, korántsem sejdítve, hogy azok olyan befejezésben nyerjenek művészi egészet.
Az elnök ugyanis tudatta, látván az általános felindulást, hogy a külső teremben egy aláírási ív van kitéve, ahol a méltóságos urak nagy felindulásukat azonnal csillapíthatják.
Nem akarok maliciózus lenni, de önként fölmerül az a kérdés, nem lesz-e vajon ennek káros hatása a főrendiház eddigi látogatottságára nézve?
Azután a napirend következett.
A nagy humorista (B. Kemény) itt is beszélt a kikészítési forgalomról.
Senki sem hallgatta.
Elfogadtatott minden – észrevétel nélkül.
*
Siessünk most már innen a komédiások országgyűlésére – azaz, hogy ne siessünk, mert ezek éppen »apré« vannak a főrendekkel.
Ezek az urak éppen ellenkezőleg mindenre észrevételt tesznek, még ott is, ahol semmit nem vettek észre.
A főrendeknél egy órai ülés mindig egy félóráig tart, emitt pedig egy félórai ülés egy egész napig.
De mivelhogy a szentivánénekének, bármilyen hosszú vala is, mégis lőn vége: így lőn vége a kongresszusnak is – dacára annak, hogy Komócsy bátyánk is benne volt.
Ribáry jött ma elnökölni, hogy berekessze az ülésezéseket.
Be is rekesztette, miután előbb némi észrevételek történtek a jegyzőkönyv tartalmára és stílusára.
Közvetlen a berekesztés után eszébe jutott Rajkay Istvánnak (hiába, jó ötletek csak a színészkongresszuson születhetnek), hogy nini: itt van ez a szűziességnek díjakat osztó Karácsonyi Guidó gróf!
Ha őméltósága díjakat adott azoknak, akik »még« erényesek, miért ne adna azoknak is, akik »már« erényesek?
Öreg, elélemedett színésznők is vannak a nyugdíjintézet kötelékében. Fiatal korukban... mikor még a gróf is fiatal volt... azelőtt... ki tudja... talán...; egyszóval el kellene kérni a gróftól a nyugdíjintézet számára annak a 100 ezer frt-nak egy részét, amit jótékony célokra adott a trónörökös násza alkalmával.
Mialatt ezt Rajkay elmondta, azalatt eszébe jutott valakinek az az észrevétel, hogy jó volna rosszallást fejezni ki azon társulatoknak, melyek nem képviseltették magukat.
Azután eszükbe jön az elnöknek köszönetet szavazni.
Majd az alelnöknek.
Valaki észrevételezi, hogy a napisajtónak is szavazzunk köszönetet. Hiszen úgyis benne vannak már.
Végre az elnöknek nem jut eszébe semmi s bezárja a gyűlést azzal az észrevétellel, hogy jövőre még igen sok megbeszélni valójuk maradt.
