KI LESZ A KÖZLEKEDÉSÜGYI MINISZTER?
KI LESZ A KÖZLEKEDÉSÜGYI MINISZTER?
Hja, ki tudhatná azt? Pedig csak ez az egy titok van most, hogy im Hieronymi úgy bukott el, mint igazi hős, aki a történelemben egyenesen odaállhat a Dugovics Titusz háta mögé, mert azt csak Dugovics Titusz tette meg eddig, úgy bukni le, hogy magával rántsa a törököt is.
Tudtam én azt, sejtettem én azt mindig, hogy Hieronymi nem közönséges ember.
Csodálatos, hogy mindenki kíváncsi rá, vajon miben haltak el a betegei. Mintha nem lenne úgyis mindegy! Mit kutassuk hát: miben múltak ki Ordódy és Hieronymi, elég vigasztaló lehet rájok az, hogy bizonyosan aranyos koporsókba temetik; (Hieronymi az osztrák államvasút igazgatója lesz, úgy hírlik), fontosabb dolog annál, ki lesz az utód a piros széken, meg a tulipántos ládán, mert ez utóbbin ülnek az államtitkárok, illetőleg szundikálnak.
Mert nagyon furcsának tartom én azt, hogy a teljes című közönség mindannyiszor kétkedve rázza fejét, valahányszor egy-egy nagy alvó esete merül fel az újságlapokban. A halhatatlan Gyömbér János, aki hetvenöt napig aludt egyhuzamban Amerikában s álmodta a »Romhányi« költői beszély végfejezeteit, sok emberben talált Tamásokra, úgyszintén a párizsi Beaujon kórházban most alvó nő mély szenderét is mesének tartjuk, – pedig hát tessék felsétálni a magyar minisztériumokba, ott olyan ember is akad, aki négy éve alszik édesdeden mélyen, s legfeljebb olyasmi történik vele néha-néha, hogy más-más ágyba teszik át.
Ne bántsuk az alvók édes álmát, s járjunk lábujjhegyen, mikor innen oda, s onnan ide helyezik. Ők már olyanok amilyenek, változtatni ezen nem lehet, hanem induljunk ezen kitérés után a kérdések kérdése felé, hogy ki lesz az új közlekedésügyi miniszter?
Nálunk a közlekedésügy folytonos befektetésekből áll, s ezek a befektetések éppen olyanok, mint az egyszeri haarlemi tulipánhagyma.
Ennek a haarlemi tulipánhagymának pedig nagyon furcsa története van.
Egyik Eszterházy herceg szerezte azt meg drága pénzen azon időkben még, mikor a tulipántenyésztés olyan divatcikk volt Európában, hogy csak a leggazdagabb urak tölthették vele passziójukat. Egy-egy híres hagyma négy-ötezer arany forintba került.
A hagymát kitette a hercegi főkertész száradni az ablakba, hogy a napfény megsüsse kissé. Szerencsétlenségre azonban odavetődött egy tót a kertész udvarába s látván a hagymát, arra a gondolatra jött, hogy ő azt megeszi. Meg is ette és nagyon jóízűnek találta.
Az a sok drága befektetés, amit a közlekedésügy elnyelt, mind erre a sorsra jutott. Ha kanállal ették volna az aranyat, ennél a tárcánál, az is takarékosság lenne a mai viszonyokhoz képest. A hagyma oda van már, azért vannak csak festett tulipánok a ládán, amin a közlekedésügyi államtitkárok ülnek.
De mármost csakugyan hogy ugyancsak menjünk a találgatásokra.
Hogy ki lesz a közlekedésügyi miniszter, az mindig attól függ, hogy ki lesz a közlekedésügyi államtitkár.
Ha travesztáljuk az ágyú definicióját, hogy »legelőször veszünk egy lyukat és azt körülöntjük rézzel« – hát akkor ebben az esetben az államtitkár a lyuk.
Az államtitkáron kezdődik, s az államtitkár egyénisége szerint, mint adott helyzetből kifolyólag indulnak ki a kombinációk. Ez pedig nem könnyű feladat. Ha az államtitkár lutheránus, a miniszternek katolikusnak kell lenni; ha az államtitkár goromba, a miniszternek kell finom perfekt világfinak látszani; miniszternek erdélyi csak úgy juthat be, ha az államtitkár magyarországi; ha az egyik nagyon csúnya, a másikban szépséget keresnek; ha a másik szangvinikus természetű, okvetlenül melankolikusnak kell lennie az egyiknek.
Egy összeházasodás sem intéztetik olyan aggódó fontoskodással, mint ez (pedig a házasság sokszor mégis tartósabb viszony).
Hát lássuk az esélyeket. Államtitkár csak György Endre lehet vagy Darányi Náci.
Ha a cinikus György Endre lesz az államtitkár, az elegáns Tisza Lajosnak van kilátása miniszterségre. De Tisza Lajos nem lehet miniszter a bátyja kabinetjében, mert egy Tisza is több az elégnél s kettő kevesebb lenne egynél. De meg azért is össze nem illő a kedves pár, mert Tisza is, György is kálvinista.
Károlyi Sándor gróf György Endrével összekombinálva azon okból lehetetlen, mert mind a kettő járatlan, mindkettő kezdő ember.
Mi fog tehát történni? Hát csakugyan nem múlnék el ez a pohár Darányi Náci nélkül?
Hogyan, Darányi Náci? Kivel vegyük őt először? Lássuk Károlyi Sándorral! Nem, nem, az nem is képzelhető, hogy két zsidó legyen egyszerre! Tisza Lajossal szemben pedig fennáll az említett ok.
Mi lesz, ki lesz hát?
Legjobb lenne a Tisza Kálmán kalapjába berakni az összes várakozó mamelukok neveit, s aztán hadd húzná ki a két leendő méltóságot behunyt szemmel Várady Gábor az ő szűz kezeivel.
Ez lenne a legigazságosabb a várakozókra, s a közlekedésügyi tárca se vesztene vele semmit.
Egy üres tárcának az én véleményem szerint mindegy, akárki találja meg.
