ŐSZI GONDOLATOK

Teljes szövegű keresés

ŐSZI GONDOLATOK
 
(Csevegés)
Bizony-bizony szürke kezd lenni a világ lassankint. Még egy-két hét, s eltűnik minden zöld, kivált ha a budai színkört is becsukják (vagy mit ér, ha a darabírókat be nem csukják?), a lucskos időjárás visszajön, s a képviselőház megkezdi üléseit, (Hogy amit itt beszélnek? Ej, az már téli-zöld lesz), a gólyák, fecskék visszamennek, az Alter és Kiss kirakataiból kiszedi a kereskedőlegény az eddigi vékony kelméket s vastagakat rakván ki, ezzel hivatalosan is inaugurálja, hogy a természet új ruhát húzott. (Könnyű neki ruházkodni.) Egyébiránt ha Alter és Kiss akarná, valamivel hosszabb is lehetne az enyhe idő.
Azok akik ráérnek az ilyenre gondolni, legkellemesebb időszaknak tartják nálunk a szeptember utolsó és az október első felét. A világ szellemtelen fecsegői, kik az időről szokták szőni társalgásukat, »Magyarországi hónap«-nak nevezik e harminc-negyven napot, amely ha akarom meleg, ha akarom hideg; a lutheránusok nem hiába választják most egyházi fejüket. De azok a turisták akik csak a meteorológiai jegyzetekből ismerik éghajlatunkat s most becsülik a legtöbbre, nemigen lakhatnak itt állandóan, mert tudhatnák, hogy a magyar hónap (jobb volna így: Szapáry hónap) a legmelegebb, mert ilyenkor indulnak meg az adószedők (s lévén a legmelegebb időben fölösleges a derékalj) elszedik a szegény népnek még az ágyneműjét is.
A hervadásban kétségtelenül van poézis (habár a poézisban nincs is hervadás), a sárguló levelek hullásukban szelíd, melancholikus kedélyhangulatba ringatják az embereket (s az emberek, bohó gyerekek, mindig szeretik, ha ringatják).
Igazán olyan szomorú elgondolni, hogy most hosszú, hosszú ideig nem fog virítani semmi (legfeljebb a Podmaniczky Frigyes nadrágja).
A fővárosi ember különben semmit se veszít. Ő csak a szabójának adandó utasítások érdekében érdeklődik a különböző évszakok iránt s arról tudja meg, hogy mennyire vagyunk a naptárban, ha a kávéházak elől elrakják a leander-berket.
Egyébként igen egyhangú életet él. Örökösön tapogatózik. Reggel fölöltözve megtapogatja. tárcáját, hogy nála van-e (már akinek érdemes megtapogatni), s este midőn hazajön, megint megtapogatja a tárcáját. Az utcákon is gyakran megáll napközben s tárcáját tapogatja. Ha a tárcáját el találná veszteni, ez egy kis emóció volna ránézve. De mondom, nincs érzéke az emóciók iránt. E tárca körül forog egész élete, mint ahogy kacsalábon forognak a mesebeli kastélyok. Hol kiveszi, hol beteszi, hol megtölti, hol kiüríti.
S a tárcákra nem áll az az időjárás, amit Gergely pápa szabott össze. A tárcában télen is lehet tavasz s viszont. Furcsa portéka a tárca.
Hát még arra nézve, akinek kétféle alakban keseríti meg minden napját szerves összefüggésben egymással.
Olvasóim most már kitalálták, miről van szó. Hogy saját magamról beszélek, akinek gyakran kell ellentétes összeütközésbe keverednie a saját tárcájával s igen gyakran megtölteni az önökét a Pesti Hirlapban.
S így jutottam el oda, ahova tulajdonképpen akartam, ahova tárcám címe elhozott, hogy csakugyan az a legigazságosabb »Őszi gondolat«, ha az ember a tárcájára emlékezik.
Ködös, borongós homályban vonul el szemeink előtt az a rubrika a jövőből, amelyiknek az a címe, hogy »bevétel«, s nyár csillogó rózsaszín derűjéből a »kiadás«.
Feleségünk… a, kedves öreg, csak a múlt napokban jött meg a fürdőből, azt beszélte, hogy úgy megerősödött, mint egy medve. (Medve,… micsoda medve az, amely az urát táncoltatja?)
Jogász fiunk föllépett elnöknek a segélyző egyletnél. Mindennap becsípve jön haza éjjel, irtózatos robajjal a lépesőkön. Nagyon szelíd, ártatlan gyerek volt s most valóságos tigris. (Hogyne, mikor az anyja medve!) Pénzt követel. Meg kell lenni, mert jelöltségével nekem kölcsönöz, úgymond, tekintélyt. (Nekem ő kölcsönöz? Oh, az akasztófáravaló!)
Hát leányaim? A francia divatújság (szeretnék huszonötöt veretni a szerkesztőjére) meghozta nekik az új őszi szabásmintákat, szövetmustrákat s mit tudom én mi mindenfélét, azóta tisztára meg vannak bolondulva s folyton a nyakamba csimpészkednek s hozzám tapadnak, akár a polip, hogy mikor veszem meg nekik az új piperéket… mert már itt a szezon, itt a szezon!
S a szezonnal itt az ősz… több, az őszítő gondolatok.
 

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages