VI. A kis Réthi Laura
VI. A kis Réthi Laura
Ha már szóltunk a színészetről, mondjunk valamit a színészekről is, mert hát aminők, olyanok, de ott is vannak nevezetességek.
Kedvenceknek mindég lenni kell mindenütt. Ha Prielle Kornélia nem élne, akkor is volna bizonyosan egy legnagyobb művésznő. A nagyság éppen olyan relatív, mint a szépség.
Próbálja meg valaki összeszedni az országból a legcsúnyább hetven asszonyt (az ám az ötlet), azokkal zárkózzék el egy puszta szigetre s jót állok érte, egy esztendő alatt, mikor még csúnyábbak lesznek, gyönyörűeknek fogja őket találni.
De miért is beszélem én ezt? Hiszen talán összefüggés sincs abban és ebben az elmondandó dologban, hogy egy kedves, igénytelen tavalyi ismerősünket már valóságos művésznőnek találtuk Szegeden – szegedi szemmel. A kis Réthi Laura az.
Itt Budapesten még csak olyan gyerekszámba ment a Népszínháznál. Kedves arcocska, némi hasonlatossággal Blahánéhoz, kellemes mozdulatok, rokonszenves hang s egyéb semmi.
Hja! Megváltozott a panoráma! Itt már nincsenek nagy fák, erős tölgyek. Kopár síkság terül el, minélfogva a kis csemete veti a legnagyobb árnyékot, az ő levelein játszik a napfény.
– Ki itt a primadonna – kérdeztük egy ottani habituétől.
– Réthi Laura – mondá.
– Lehetetlen! Hát nem Krecsányi Sarolta?
– Az volna tulajdonképpen, hanem Réthi Laura a kedvenc.
– Persze… hogyne! Laurája minden jóravaló színháznak kell hogy legyen!
– Az ám… hüm…
– És hogy nőtt meg a kicsike olyan gyorsan?
– A melegágyban, uram. Hja, az a színpad! Az valóságos melegágy.
– Természetesen… mert itt alkalmasint több levegője volt hozzá.
– Már az úgy van, pedig… őt tapsolják, az ő nevét keresik a színi cédulán, neki nyílnak a virágok a szegedi kertekben.
Este megnéztük a színházban. És csakugyan, a mi kis Réthi Lauránk, akit egy látványos darab epizód-szerepében láttunk utoljára, most már valóságos darabmentő. Szépen énekel, érzéssel játszik, kellemmel mozog. Vagy ő öregedett nagyon sokat egy év óta, vagy mi fiatalodtunk nagyon sokat két nap óta.
Vagy egyik se – hanem talán olyan, mint némely kép. A szegényesebb keret emeli ki.
A férfi színészek közül Makó a közönség kedvence. Ez is tehetséges ember – csakhogy már nem éppen fiatal. Kár volt a vidéknek. De már ezzel elkéstünk, hanem a kis Réthi Laurára még írhatjuk, hogy kár lenne a vidéknek.
