A T. HÁZBÓL [máj. 29.]
A T. HÁZBÓL [máj. 29.]
(Pótkarcolat)
[máj. 29.]
Amiképpen előre megírtam, rovatom csakugyan királyi leirattal lett beszüntetve, ma – éppen mikor délre harangoztak.
Mint hű alattvaló, jobbágyi voltomnál fogva nem folytathatom tehát odább.
Még csak azt említem meg, hogy a Péchy Tamás díszatillájának látására sokan gyűltek össze. Hátha még az új vaskorona-rendet is feltűzte volna!
A jó Lázár Ádám megelégedve hallgatta, míg Tibád felolvassa a legkegyelmesebb szavakat, s beleegyezőleg bólintott a fejével Urbanovszkyval egyetemben. Mert enélkül tán nem is lett volna »gilt« a berekesztés.
A képviselők élénk örömmel búcsúztak egymástól. Zsivaj, barátságos tónus és meghatottság jellemezte ezt a kis félórát, melyet a tisztelt fedél alatt együtt tölthettek még, hogy azután majdnem négy hónapra kimenjenek a zöldbe. Már csak igaz, hogy sose változtatják a színeket.
A déli nap forrón sütött be, a kézszorítások is forrók voltak. Az elnöki csengettyű lágyan szólt A sugarak pajkosan táncoltak a piros miniszteri székeken és a Grünwald Béla kopasz fején. Grünwald Béla egy újságot tartott a kezei közt. Valami elmés ember azt jegyezte meg a hátam mögött: »Nini, nini, ott valaki a térdekalácsával olvas«.
A szélsőbalon még egyszer megbíztatták Csanádyt, hogy szóljon közbe:
A fejét rázta az öreg.
– Azt szeretném én csak tudni, ki fogalmazza a király őfelsége iratait, mert nagyon szép stélus.
Aminthogy igaz is.
A kis Meszlényi még egy utolsó kádenciát szorított ki vetélytársaira:
Az idő a korzót gyönyörűn megnyesi,
Hazamegy Lits Gyula, éppúgy mint Fenyvessy.
Hazamegy Lits Gyula, éppúgy mint Fenyvessy.
Ezt a versét még elmondta megbírálás végett Szabó Endrének, s ezzel az ülés véget ért.
*
S most már én is még egy pótbúcsút veszek olvasóimtól. Őszig nagy idő. Vagy látjuk egymást valamikor, vagy soha.
Mert csodálatos időket élünk.
Egy mameluk, Szontagh Pál a következő szavakat jegyezte be a debreceni »Május« című emléklapba:
Valaki hízelkedést szól az ő barátainak: annak fiainak szemeik elfogyatkoznak. Jób könyve XVII. r. 4 v.
Ezért maradt nőtlen Szontagh. S ha az, amit ő most Jóbbal jósol, bekövetkezik, Magyarországnak a fele vakul meg.
Én még látom majd őket, de ők már nem láthatnak többé engem.
Ilyen sötét árnyékot rajzolt bele Szontag Pali a »Május«-ba.
De a »Ház«-ban tudom nem merte volna elmondani.
