MACSKA A T. HÁZBAN
MACSKA A T. HÁZBAN
Ma a négyszáznegyvenhét igazolt képviselő közül megjelent vagy kilencven a tisztelt Házban, ezek is csak azért, mert nyilvánvaló lett, hogy Tisza ma fog felelni Eötvösnek ama bizonyos toloncozás dolgában.
De a négyszáznegyvenhét igazolt képviselőből bárki jelent volna is meg (ha tán maga Sennyey Pál is), nem csinált volna olyan meglepetést és szenzációt, mint egy tarka macska, amely váratlanul ott termett ma nagy robajjal a hölgykarzaton éppen az ülés megnyitásának pillanatában.
A kiscica a középső karzaton tűnt fel, végiglépkedve székről székre nagy méltósággal. Azután megállt a mennyezeten, megrázta nyúlánk testét, és mereven nézett az elnökre.
Péchy legelőbb vette észre, amint rászegezte villogó, gonosz sárga szemeit, és összerezzent és megakadt.
A macska rémletes tekintete megijesztette. Azután a miniszterek hökkentek meg. nekik is úgy látszott, hogy őket fixírozza a derék állat, melynek bajusza úgy állt kétfelé, mint egy-egy gyilok.
Andrássy Tivadar azt hitte odalenn, hogy valami újmódi muff, s rohant egy gukkert keríteni valahonnan. Visontai Kovách László pedig a szolgáknak intett fel: hogy minek eresztették fel a hölgykarzatra jegy nélkül.
Az elnök valami házszabályról gondolkozott, hogy az oktalan állatoknak van-e alkotmányos joguk végighallgatni a beszédeket vagy nem? El szabad-e onnan távolíttatni vagy sem?
Valaki már azt is kisütötte, hogy az a Darányi macskája lesz, s eljött gazdáját meghallgatni.
Ezalatt a karzaton megindult a mélyen érdeklődő állat üldözése.
– Sicc! – kiáltották a szolgák.
– Sicc, sicc, sicc! – sipították a hölgyecskék, borzalommal nézegetve a cica körmeit, melyekkel makacsul fogódzott a sorompózatba.
De az üldözés folyton komolyabb arányokat öltött. S végre is az okosabb enged. A macska megriadva, még egyszer végignézett a t. Házon, azután kinyújtotta hegyes, piros nyelvét gúnyosan a miniszterek felé, s megriadva nagy robajjal ugrált székről székre, hol eltűnt alant, hol pedig felbukott a rekeszték-sorompón, amint átugrott a högykarzatról a főrendiek és főispánok karzatára, míg végre onnan egy merész szökéssel az elnöki mennyezetre vetette magát, meglebbentve annak a zöld függönyeit.
A Ház és a karzat babonás megdöbbenéssel nézte iramodását, csupán a Herman Ottó szemei szikráztak, akinek humánus érzelmeit sérti az, hogy valaki – hacsak egy macska is – üldöztessék, ha nem miniszter.
Végre a macska letűnt a horizontról önként, nem hagyva magát elfogatni, s a Ház csendben folytathatta tanácskozásait ezután.
Hanem azért teljes lehetetlenség volt elkerülni, hogy az elmés emberek ne csináljanak ebből az incidensből egy állatmesét.
*
A macskák beszédet tartottak a napokban.
Az egyik macska fölhozta az idők rosszra fordulását.
Tisztelt macskák! Már nem bírunk megélni. A hölgyvilág szeretetét maguk részére hódították az ölebek. E gyalázatos, szemtelen faj. Csoda-e hát, ha most az antipudlizmussal van a levegő szaturálva. Mi maradt nekünk? Semmi. Vagyis a munka, az egérfogdosás? De ki fog egeret fogni egy ilyen dzsentri fajból, mely a kényelemhez, asszonyi kezek cirógatásához volt szokva mindenha? Még egy menedék volt számunkra, a konyha s illetőleg a húsosfazekak, de a konyha hideg mai napság s a húsosfazekaknak immár semmi nyoma. El kell pusztulnunk.
Erre egy másik macska kifejtette, hogy »húsosfazekak« igenis vannak még egy helyütt, de csak egy helyütt, a képviselőházban.
Mire kiküldetett a tarka macska a viszonyok tanulmányozására.
Meg is jelent ma a karzaton, s hihetőleg minél előbb be fogja terjeszteni az elaborátumot a nagy macskagyűlés előtt a mameluk húsosfazekakról.
Kár, hogy megzavarták a derék állatot ezen dicséretes tanulmányában.
