[TÁVIRAT]
[TÁVIRAT]
[jún. 21.]
Nyíregyháza, jún. 20. (A Pesti Hírlap saját tudósítójának távirata.) A mai tárgyalás iránt rendkívüli érdeklődés nyilvánult és méltán. A védelem ma készült elsütni a legerősebb lövegét: Móricot venni kereszttűzbe a kérdezősködéseikkel; feleleteiből kellett kiderülni, hogy szajkó módjára van-e betanítva?
Harmad fél óráig állt a fiú a sorompók előtt az ingerült sakterekkel, s a fogas kérdezősködésre elkészült ügyvédekkel szemben nem ingott meg, szemükbe mondta a vádakat, s oly leleményesen vallott, vagy olyan ügyesen kisiklott a kérdések kereszttüzéből, hogy a nagyszámú, majdnem kizárólag antiszemita közönség sokszor adta tetszésének jeleit.
Tegnap már határozott antiszemiták is ingadoztak: nem-e csak hazug mesét mond a gyerek; ma azonban újra szabadabban lélegzik a panaszosnő pártja. Móric azt a benyomást tette, hogy egy rendkívüli kivételes példánnyal állunk szemben, aki éles elméjével a hozzá intézett kérdések intencióját is hirtelen felfogja; sőt az is kitűnt, hogy leckézve hadarása pusztán modor, úgy, mint a hivatalos stílus is.
A védelem mai rohama nem aratta hát azt a sikert, amit vártak tőle, hanem egy mégis kitűnt a kicsinyes kérdezősködéssel: az, hogy Móric egyetlen színező részletre sem emlékezik a végignézett gyilkosságból.
A közönség indignációval fogadta Szeyffert vádló ügyész magatartását, s midőn az új tanúk beidézését követelte, a teremben ily kiáltások hangzottak: »Tudjuk már, azok a hamis tanúk!«
