A nemzetes várnagy úr
A nemzetes várnagy úr
Henter Antal uram valóságos prototípusa a hajdani castellanusoknak.
Vidám gömbölyű alak, örökösen szeretetre méltó mosollyal az ajka körül. A nemzetes úr lelkét nem terheli egyéb makula, csakhogy pertu pajtásságot ivott azzal a híres Barcza Danival.
Ha az nincs meg, kevélyebben verné össze most a sarkantyúját.
De annak a hét vármegyére szóló dicsősége majd hogy meg nem tántorította. Amit meg nem tenne a világ minden smukkjáért, majd megtette egy baráti parolának miatta, hogy a várat kikémlelni engedje.
Mert a várnagy úr vára a Móric gyerek. (Így módosulnak a fogalmak az őscímekhez.) Azt őrizte ő becsülettel, hol furfanggal, hol óvatossággal, amint dukált.
De ki is volt téve sok ostromnak.
Egyszer az egyik védőügyvéd kezdte nagyon környékezni, hogy így, hogy úgy szeretne azzal a gyerekkel találkozni, nem valami rosszból, csakhogy legalább láthassa, tegye meg neki a várnagy úr azt a szívességet, hogy mutassa meg neki Móricot.
Addig-addig kérte, míg egyszer beleegyezett, magához invitálván az ügyvédet másnap délutánra.
Az ügyvéd megjelent, éppen ebédnél ült a várnagy a családjával:
– Tessék helyet foglalni. Gyerekek, adjatok egy tiszta poharat az ügyvéd úrnak.
Két egyforma öltözetű fiú volt a szobában.
– Tölts a bácsinak, fiacskám!
Hol az egyik töltött, hol a másik, kedélyes diskurzus fejlődött ki, mely eltartott késő uzsonnáig, míg végre egészen kifogyott a család a szobából.
– No, már most, kedves várnagy úr – szólt az ügyvéd suttogva –, remélem ura lesz a szavának; magunkra maradtunk, hozassa elő azt a fiút.
Henter elnevette magát.
– Minek? Hiszen már megmutattam. Két óra hosszat töltögette itt a bort a téns úrnak.
Ilyen mokány ember a nemzetes úr, akin nem lehet kifogni. Megtestesülése a hűségnek és engedelmességnek.
– Amit nekem a vicispánom parancsol – mondá egy ízben –, azt én vakon megteszem. Még a burkus királyt is vasra veretném, ha ő rendelné, s ha én megbírnám.
De különben nem jó vele kötekedni, mert a becsületére és a karakterére nagyon kényes, azért hát én se kötekedem vele tovább.
