II. Barcza Dani
II. Barcza Dani
A híres debreceni komisszáros, a sokat emlegetett »új tanú«, megjött.
Bareza Danit ezelőtt a nótából ösmertük:
Csapó utca végig sáros,
Bareza Dani benn a komisszáros.
Bareza Dani benn a komisszáros.
Most meg onnan ösmerjük, hogy az ő beidézésének indítványozásánál hangzott fel a hallgatóságban: Az első szerzett tanú!
Persze csak olyanok hiszik el az ilyet, akik körülbelül olyanformán képzelik most a világ sorát, hogy Tisza Kálmán bejárja Móricz Palyával az országot hamis tanúkat gyűjteni, s azokat társzekereken szállíttatja Eszlárra.
Barcza Dani hatalmas alak, s megérdemli, hogy e nehány sorban leírjuk, mert bizonyára ő már az utolsó alakja a régi nyalka komisszáros-világnak. Teringettét! Szép ember lehetett valamikor. Hosszúkás szabályos arc, tele kifejezéssel, deres haj, amellé fiatal, tűzben égő szemek. Hajlékony, délceg termet. Gyönyörű egy példány.
Hát még fiatal korában milyen lehetett?
Ő maga így dicsekedett egyszer:
– Ha én a nyeregben ülök, ha szereti az isten a lovat, nem hiszem, hogy ő is ki ne nézne az ablakon.
Barcza végiggombos szürke nadrágot visel, a dereka körül festői öv szarvasbőrből, s abban köröskörül kisebb-nagyobb
rekeszek készítve tőröknek, pisztolyoknak.
Híres Barcza Dani azonban ez egyszer a törvényszék elé fegyver nélkül jött, mert ő maga is fegyvernek jött.
