A fegyelmi vizsgálat
A fegyelmi vizsgálat
A szúk lakták egy ajtónak a gerendáit. Négy félfája volt az ajtónak a falba beépítve, mint minden ajtónak. Kettő oldalt, egy keresztbe felül, a negyedik pedig alul: ez volt egyszersmind a küszöb.
Lakóhelynek ez a legkényelmetlenebb. A szúk egzisztenciája veszélyeztetve volt, mert a küszöbön át nem fúrható piszok-domb feküdt.
A szúk egy napon megriadva kezdtek tanácskozni, hogy melyik gördítette ide az emberek közül e szörnyű dombot, hogy bevádolják az illetőt a csípkedő állatoknál.
Mikor javában foly a tanácskozás, közéjük gurul a pók, s így szól:
– Én az emberek között lakom, ösmerem őket. Bizvást mondhatom, hogy senki sem akart nektek ártani… a piszok dombot egyikök sem csinálta.
– Hisz akkor nem volna ott. Valakinek csinálnia kellett.
– Valamennyien csinálták – szólt a pók –, de senki sem tudja, hogy ő csinálta. A küszöbön minden nap átment vagy száz ember, s az mind hagyott egy parányit a maga szennyéből. De hogy ki mit hagyott, bizonyítani nem lehet.
A szúk, mert nem ösmerték a viszonyokat, nem hitték el a pók okos észrevételeit, és még mai napig tanácskoznak.
