A legnagyobb antiszemita
A legnagyobb antiszemita
Meg nem nevezem. Mert a zsidók már nagyhatalom, s ha kiírnám a nevét, még a maradéka se lehetne semmi.
Pedig már nagyon is rászorul a hivatalra. Hiszen éppen azért antiszemita, mert már rászorul.
Makacs csont, egy kicsit ragyás az öreg. De a ragya is csak neveli arca keménységét.
A kuglizóban szokott lenni esténkint. Ez az antiszemita gyűlhely és a Brenner fogadó. Az Európa a szemitáké.
Itt látogattam meg a barlangjában. Igen kíváncsi voltam, hogy hát ő mit mond a dolgok folyásához. »Mert mindenekelőtt meghallgassátok – mondja a biblia – s ami érdekes, azt táviratozzátok.«
Az öregúr éppen ferblizett a kertben, ő osztott, s irtózatosan káromkodott, mert »zsidó« volt a kártyájában.
Mikor elmondtuk neki, hogy meg akarom interjúvolni, egypárszor elcsapta a blattot, nem adva meg a vizit, hogy üres perceiben belém csepegtesse szilárd meggyőződését.
– Igenis, kedves öcsém, fel kell akasztani a saktereket.… fel kell még akkor is, ha ártatlanok.
– Hát azt hiszi, hogy ártatlanok?
– Hiszi a kánya, édes öcsém, de nem én… meg vagyok győzkdöve a bűnösségükről, de szentül…
– Hogyan? Akkor tán nem méltóztatott olvasni a tegnapi tárgyalást.
– Nem olvastam én egyiket sem.
Azután büszkén hozzátette:
– Úgy nézzen meg engem, öcsém, hogy én sohase szoktam újságot olvasni.
– Akkor hát máshol hallgatja meg a részleteket.
– Jegyezze meg – szólt élesen –, hogy én ebben a vármegyében sohasem hallgatok semmit és senkire, ebben a vármegyében mindig én beszélek.
– Ebből hát azt kell következtetnem, hogy nem is tetszik ösmerni a részleteket.
– Nem én. Nekem csak egy kell, édes öcsém.
– Kíváncsi vagyok arra az egyre.
– Hát először is az, hogy az Eszter leány megvan-e vagy nincsen-e meg? Hát ugye nincsen?
– Nincsen.
– No, lássa! Ez egy. Ha hát nincs meg, oda van; elveszett valami módon.
– Az igaz. De milyen módon!
– Hm! Hiszen éppen ez! Lássa, olyan élelmesek a zsidók, hogyha valami más módja lett volna az elveszésnek, azt már okvetlenül kiszimatolták volna:
– Persze…
– De lássa, nem szimatolták ki. Hát bizonyos, hogy azon a módon veszett el, amin mi mondjuk. Ergo, fel kell őket akasztani. Olyan bölcsesség ez, öcsém, hogy ezt még Kossuth se perorálhatná agyon. Punktum… Itt az öthatos vizi, a besszert hozom…
