Nyíregyháza, júl. 3. [júl. 4.]
Nyíregyháza, júl. 3. [júl. 4.]
Már az igaz, hogy sok hibája van a törvényszéki teremnek. De hiszen nem is annak készült.
Először kicsiny (ma oly hőség volt benne, hogy az egyik szakértő, dr. Flegmann rosszul lett), másodszor pedig olyan alkalmatlan, hogy nemcsak a vádlottaknak, de a tanúknak is a közönség közt kell keresztülmenniök.
Innen naponta a sok felszólalás. Az egyetlen csodálni való: a jegyző balról s a pótbíró jobbról, kik úgyszólván beszegik a »slavna sedriá«-t, s olyan egyformák, mintha ikrek volnának; lehetetlen felismerni egyiket a másiktól: egyik se szólt még eddig semmit.
Valalki azt kérdezte Kornisstól:
– Ugye, hogy ők ketten csak teremdekoráció?
»Slavna sedriá«-nak mondom pedig a tek. törvényszéket, mert az volt a neve ma, rusznyák lévén a diplomatikus nyelv, úgyhogy mi csak tolmács útján hallhattuk, mit vall Hersko Dávid.
Ez a Hersko még a csirkefogók közt is túlságosan elhanyagolt külsejű lenne; sárgaszínű haja, ahány szál, annyifelé áll; egyik helyen hosszabb, a másikon rövidebb, a ruha cafatokban lóg róla; buta, vörös arcán semmi kifejezés, mintha csak egy víziborjút látna az ember. Festők ecsetjére méltó ritka alak!
Tagadja, mit azelőtt bevallott.
– De hát miért vallott akkor? Nemde kínozták?
Hersko bevallja, hogy egyszer csakugyan megütötték.
(Általános öröm-mosoly a védő padokon.)
– Hol ütötték meg?
– Azt biz' ő már nem tudja, mert nem érezte az ütést.
(Általános föllélegzés a közönségben.)
– Hát vízzel nem kínozták a Dávid urat… mert a nyíregyházi víz nagyon förtelmes ital?
Hersko úr elismeri, hogy csakugyan itattak vele sok vizet.
(Általános indignáció a védőpadokon.)
– Aztán mikor itatták önnel a vizet?
– Amikor szomjas voltam, kérem alássan. Ilyen originális alak a tutajok proletárja.
Ember legyen, aki eligazodik a szaván; mert. egész a művészetig vitte, hogy amit mond, azt azon módon lerontsa.
Eötvös mérgesen rázza fejét. Funták az orrát vakarja.
Pedig a java még hátra van. Ma az antiszemitáknak kelt föl a nap.
Matej Ignác rusznyák paraszt kenegette hájjal a dzsentri hátát. Matej rusznyák beszéde dallamos, édes zene az ő fülökben.
Matej tisztességesen van öltözve; tiszta, egész felsőtestét elfedő inget visel (nagy luxus és pompa már az ilyen!), hozzá szűk gatyát és újdonatúj bocskort.
Értelmesen beszél s bizonyos határozottsággal; beösmeri visszavont vallomását egészben, s elmondja a hullacsempészet részleteit körülményesen.
A tolmács szavait helyeslő moraj szakítja meg több ízben.
Az elnök tömött szénbajuszát mosolygás aranyozza meg alulról.
Eötvös izgatottan emelkedik föl, s a falnak dőlve bús iróniával hallgatja.
Heumann lehorgasztja fejét.
Szóval általános levertség a védőpadok közt.
Székely megdöbbenve nézi Szeyffertet, de Szeyffert olyan egy idő óta, mint egy bezárt pörakta.
A nézőtéren a lankasztó hőség dacára is egyszerre megélénkül mindenki.
A debreceniek, kik egy csomóba verődtek a jobboldalon, örömteljes fészkelődésükkel az elnöki csengettyűt provokálják.
Szász Károly is jeles műfordító, de ilyen hatást még nem ért el, mit ez a tolmács, pedig nyakravalót se visel.
Matej vallomása beláthatlan következményű, s az egész pör folyama óta a legfontosabb, legterhelőbb vallomás, melyet a Smiloviccsal és Herskoval történt szembesítés sem gyengített.
Csak azt az egyet nem magyarázta meg Matej jól: miért vonta vissza a máramarosszigeti törvényszék előtt a hullaúsztatás részleteiről korábban tett vallomásait.
Kissé haloványan emelkedett föl Eötvös, s mély csendben, mely minden nagyobb fölszólalását kíséri, hangoztatta: hogy mindenből úgy látja, itt egy tanúkikészítő szövetkezet működik; addig is, míg holnap kideríthetné keresztkérdéseivel Matej kikészítését, kéri a tanúkat szigorúan elkülöníteni a közönségtől.
Szegény Matej Hát ilyen kevés ideig lehettél te hős és becsületes ember, dicsőséged színhelyén, e teremben?!
Eötvös szavai, melyeket imponáló hangsúlyozással vágott. oda, meghökkentették a közönséget egy pillanatra, de csakhamar kitörtek egyik-másik ponton a nemtetszés hangos nyilatkozatai.
Az ülés nagy izgatottság közt ért véget.
Mindenki érdekfeszülten néz eléje: hogy eszik meg holnap a keresztkérdések Matej igaz történetét.
Az ülések iránti érdeklődés most még nagyobb, mint azelőtt.
A terem zsúfolásig telik meg. Messze vidékről jönnek naponta buzgó műkedvelők.
Ma itt láttuk gróf Zichy Gézát, Návay Imrét Csanád megye főjegyzőjét, Kiss Albert debreceni képviselőt, gr. Bethlent Erdélyből, stb.
A legérdekesebb hallgató azonban Józsa volt, a híres kállói doktor, ki . a szakértők vitájánál mint tanú fog szerepelni.
Az élénk, mozgékony ember, kinek széles tudományát nagyra becsülik e környéken, erősen bizakodik amellett, hogy a Scheuthauerék argomentumait nem nehéz kontrakarírozni.
A dadai hulla lábának spirituszba eltett meghajlott kisujja azért fontos szerinte, mert a szakértők az elküldött láb elálló nagy ujjából azt következtették, hogy okvetlenül parasztleány lába; ám a behajtott ujjból meg az következik, hogy úrilány.
A szakértők másik érvére, hogy az agyvelő rothadt csokoládé színű volt, tüdőgümő a magyarázat; mert a gümőkor, mely a dadai hullán észleltetett, gyakran idéz elő velőgyulladást, s egy ilyen gyulladásos velő négy-öt nap alatt is úgy elrothad, mint egy egészséges velő hónapokig sem.
Ahogy lesz úgy lesz, majd meghalljuk, de meg nem esszük. Különben sem fontos a doktorok véleménye, mert abban ugyan nem hisz senki.
Móric éleslátása holnap dől el. A szakértők mellé Megyery törvényszéki bíró van kinevezve.
