A SZAKÉRTŐ BIZOTTSÁG
A SZAKÉRTŐ BIZOTTSÁG
Habemus papam! Van irodalmi szék.
Trefort kinevezte a szerzői jogról szóló törvény által rendelt szakértői bizottságot.
Elnöke igen természetesen Jókai Mór, s benne van még néhány olyan férfiú, akikről föl lehet tenni, hogy az írónak pártját fogják, ilyenek: Arany László, Falk Miksa, Gyulai Pál, Zichy Antal, Paulay Ede, Hunfalvy János, Szily Kálmán.
Jókait és Gyulait kivéve, a fent elősorolt férfiak is úgyszólván csak mellékesen foglalkoznak az irodalommal, bár teljes dicsőséggel. Könyvkiadókra ők vajmi ritkán szorulnak, s nem igen érzik ilyenkor sem a szegény ember baját. Vagy az Akadémia vagy a Kisfaludy Társaság adja ki műveiket.
Tehát bizonyos professzióval és kizárólagossággal csakis Jókai és Gyulai reprezentálnák a mesterséget. Csakhogy ez a két írónk egyszersmind igazgató tanácsosa, az egyik az Athaeneum, a másik a Franklin könyvkiadó társulatnak. S az író könnyen össze talál veszni bennök a kiadóval.
S még azonfelül (de már ez csak tréfából legyen mondva), ha Jókai valamit így vagy úgy fog eldönteni, Gyulai már csak azért is ellene lesz, hogy Jókainak ne legyen igaza.
S így ez a két voks mindig megeszi egymást.
Örülünk a fent nevezett jeles írók kinevezésének, de szerettük volna látni, ha még egynéhány oly íróval egészíttetik ki a szakértői bizottság, aki abból a mesterségből él egészen, s ösmeri annak minden baját, gondját.
Mi nem tartozunk ugyan azokhoz az írókhoz, akik a beteg kiadójukról beszélgetve, midőn valaki fölemlítette, hogy vért köp szegény, részvétlenül kiáltottak fel: »Ejh no, hiszen úgyis a mi vérünket köpi«.
Nem a kiadók ellen fegyverkezünk mi (az ő jó napjaik is elmúltak már, kezdünk egyforma szegény legények lenni); hanem legalább egyformán szeretnénk lenni képviselve, mert minden institúció már jó félig, ha legalább megnyugtatást okoz.
Márpedig szembetűnő, mennyivel elevenebben érdekelt egyének által van képviselve az altera pars, ott lévén Péchy Imre, Jurányi, Vérey igazgatók és Hofmann Alfréd, akik könyvet sohasem írnak, csak kiadnak.
Hol maradnak a mi embereink közül Csernátony, Pulszky?
De hol maradt a semlegesek közül Teleszky István, akit ennek a törvénynek a megalkotásában talán a legtöbb érdem illet?
S viszont, mi keres itt a színi képezde igazgatója, vagy Hauszman Alajos, megérteni nem tudjuk.
Ha annyira benne voltak az igazgatókban, mért nem nevezték ki már egyúttal a vízvezeték igazgatóját is.
