KORTESSZEMLE A FŐVÁROSBAN
KORTESSZEMLE A FŐVÁROSBAN
Végre beállott az arany idő!
Nincs többé szegénység Magyarországon.
Lengnek a lobogók a házak tetejéről, szól a muzsika a kocsmákban. Minden ember okosabb a másiknál. Folyik a kapacitáció és a bor. A Terézváros kurjantásai áthallatszanak a Belvárosba és viszont.
Kivirágzott a tarka jókedv. A tollak felkerültek a kalapok mellé. Hosszú fogat-sor tűnik fel az utcákon. Vékony és vastag éljenek hasítják a levegőt. Az embereknek széles jókedvük van. A gyermekek olvassák a zászlókról a neveket; s ők is betanulják és kiabálják. Jobban is illik az nekik, mint a nagy bajuszú, ősz szakállú öregeknek!
Mindez azt jelenti, hogy: dupla lénung, nincs parlament!
Az uralkodás visszaesett a népre.
Veszi is hasznát, siet élni vele. Tudja, hogy nem sokáig tart.
Az, amit a fővárosban látunk szelídített alakban, igazi mértékben mutatja magát a falvakban.
A fővárosban legfeljebb élcekben tör ki a lelkesedés:
– Vedd le azt a zászlót – kiáltja a Matlekovics-párti házban az ablakon kinéző úrra egy Eötvös-párti –, mert mindjárt kirúgom alólad azt a négyemeletes vityillót.
A belvárosban pláne még nem is viccelnek.
Hiszen a két jelölt olyan egyforma, mint két tojás, amelyik hasonlít egymáshoz.
– Biz isten, nehéz elhatároznom magamat – sóhajtott fel egy háziúr a konferencián –, hogy melyiket nem akarom a kettő közül.
Hanem mától fogva már Királyi Pálnak vannak sanszai. Hogyne, mikor a király is mellette korteskedik, s fölesketteti az ellenjelöltjét valóságos belső titkos tanácsosnak.
Legelkeseredettebb a korteskedés az Erzsébetvárosban. Ott a szenvedélyek is belejátszanak.
Egyebütt csendesen folydogálnak a dolgok. Pauler nyugodtan alszik az I. kerületben. Ez azért nevezetes hely, mert itt van a legjobban kifigurázva a magyar alkotmány.
A beamterek meggyőződése nincs kitéve a hullámzásoknak. Ezeket nem mozgatja meg három év változatos viszontagsága.
A jelöltek az egész országban egyformák, mint a kínaiak.
A kínaiak azért egyformák, mert a szemöldöküket borotválják.
A jelöltek pedig azért egyformák, amiért a kínaiak.
De Pauler kivételével. Az ő szemöldöke meg sem rándul: azt nem borotválják a választók.
A Pauler iránti népbizalom örökös. Olyan bizalom ez, mint hajdan a Gergely pápa-féle bűnbocsánat volt: hogy egész élethossziglan azokra a cselekedetekre is kiterjed, amiket csak ezután fog elkövetni.
Nehezebb sorsa van a derék Busbachnak, akire a volt pártelnök is azt mondta, hogy elég volt már Bús-bakból. Válasszunk ezután víg bakot.
S akik víg bakot akarnak, azok erősen csoportosulnak Festetich mellé.
A Ferencvárosiak szájában még most is megvan az íze a Kemény Gábor múltkori libapecsenyéjének. Meg nem választása több mint bizonytalan.
Szilágyi Dezsőt sem veti le a »Fehér ló«. Nem mintha a ló lenne szelíd, hanem mert ő maga is jó lovas, és hatalmasan üli meg a nyerget.
Igaz, hogy ő jobban szeretne egyebet ülni…
De hát ‘iszen fiatalok vagyunk!
Tisza se nagyon öreg még. Hát várhatunk arra is.
