Az üléske
Az üléske
Az ülés unalmas volt. A Ház szépirodalmi talentumi aluszékonyan könyököltek a padokban. A vasutak ülése lévén, csupa szakemberek mozogtak a szőnyegen, mint pl. Kemény Gábor, kire háta mögül, amíg beszélt, aggódó trémával vigyázott Baross.
Tárgyaltatott az esztergom-nánási, a nagyvárad-vaskohi, az eszéki vasútvonal; mindössze csak annyi változatosság volt az egész tárgyalásban, hogy hol Hegedüs Sándor, hol Darányi Ignác, hol Lukács Béla ültek az előadói székben.
Lent Törs Kálmán szerepelt rokonszenvesen. Háromszor is felszólalt ügyesen, szakértelemmel, Tisza horvát nemzetiségű mamelukjai, kik a hátulsó padokban tömörültek össze, nagy figyelemmel kísérték a szónokokat – tisztességtudásból.
A kormányjavaslatokat természetesen elfogadta a Ház.
Egyéb figyelemre méltó ma nem igen történt, de ha történt is, úgy teszek ez egyszer olvasóimmal, mint Emich tett a választóival, hogy:
– Uraim! Én vagyok emőkei Emich. A többit majd elmondja tisztelt barátom, Országh Sándor.
Én nem bízhatom Országhra, minélfogva a többit elmondja önöknek alább – az Országgyűlési Napló.
