A T. HÁZBÓL [dec. 17.]
A T. HÁZBÓL [dec. 17.]
Olay Szilárd megállt a jegyzői pulpitusok előtt:
– Kérem azt az izét.
Ki sem mondta mit, Rakovszky kitalálta. Némán nyújtotta át neki az interpellációs könyvet.
S Olay Szilárd némán jegyezte be interpellációját a mai napra, hogy az 1885-ki büdzsé deficitje mért lett nagyobb az előirányzatnál ?
A Ház idejét ma szokatlan tárgy vette igénybe. Szokatlan, mert középkori tárgy. Becikkelyezték a főrendiházi tagságra jogosult famíliákat: hercegeket, grófokat és bárókat. (Bizony okosabb dologgal is tölthetnék az időt!)
Tibád olvasta fel a kékvérű famíliákat, akinek tagjai és születendő csemetéi ezentúl az alispánok által is nyilvántartásban lesznek, mintha valami különös isten teremtései volnának – mint Thaly mondá.
Az egyik névnél mérgesen ugrott fel Kőrösi Sándor.
– Hova mégysz, Sándor bácsi?
– Haza. Ezt a családot nem szavazom meg.
– Miért ?
– Vérbíró volt az egyik fajzatja, s engem is ő ítélt el. Tömérdek olyan név fordult elő, melyet sohasem hallottunk: semmiféle iját-fiát nem ösmerjük. Csak ilyenkor hallja az ember hogy ez ezentúl törvényeket fog nekünk hozni.
A Sobeck (vagy Sopeck) névnél valaki felkiáltott.
– Hát ez mi fán termett ?
Senki sem emlékezett rá, míg végre Thaly Kálmán kiaknázta a fejében kóválygó Rákóczi archívumból Berthóti kurucvezér egyik levelét, melyben Bercsényinek írja:
»Két Szopeck úrfit fogtunk el tegnap, de biz azok nem valami nagyon sokat szophattak, mert felette vékonydongájúak szegények.«
A jelen törvény végrehajtásával a belügyminiszter bízatik meg.
De a legnagyobb befolyással lesznek a végrehajtásánál a bírósági végrehajtók.
Mert ők készítik elő a szünetelő főrendeket.
