A KÖZSÉGI VITA
A KÖZSÉGI VITA
A képviselő urak, úgy látszik, minden erejüket kiadták a municípiumnál, a községek dolgáról ímmel-ámmal tanácskoznak, pedig mint Horváth Gyula mondta: vagy lent kell kezdeni a közigazgatás javítását, vagy fent – nem pedig örökké a középen, a megyénél, mint eddig.
Figyelemreméltó mozzanat nem történt, nagyobb beszéd pedig nem esett.
Apponyi nem beszél; mert minek, ha Szilágyi se beszél?
Pulszky Ágost nem beszél, mert ő már nem tud ki ellen. Felkötött karja, bepólyázott keze friss emlékben tartja a nagy ütközetet, amit diadalmasan megállott.
A szélsőbal nem beszél – mert Barla már mindent elmondott, amit erről az álláspontról lehet.
A habarékpárt nem beszél, próbálják azt is, hogy hátha a hallgatás jobban szuperál nekik.
Egyszóval senki sem beszél. Csak a módosítók, e nyugtalan lelkek, mozognak s éppen olyan szenvedéllyel gyűjtik az elfogadott módosítványokat, mint a megrögzött vadászok a szarvasagancsokat. Mert nem az agancsban van az érték, hanem abban, hogy sajátkezűleg lett elejtve.
A karzatok üresek. A publikum sem érdeklődik. Igazi pangás állott be a Házba. Még Scarron sem írt már három nap óta karcolatot. A képviselői padok is néptelenek. Bezzeg nagy ijedelemben vannak a hajcsárok folytonosan, mert a szavazás lehetősége egy hajszálon függő Damoklesz-kard a részletes vitáknál minden percben.
Ma Csanády csinált egy kis zavart az ülés elején.
Végigsandított szürke szemeivel a terem gömbjén s mint aki valami nagy fogást tett, fölszisszent.
Huh megvan!
Az öreg sas egyszeribe meglátta gyakorlott szemeivel, hogy nincs bent száz ember.
– Kérem megszámláltatni a képviselőket.
A jegyzők megszámlálják a fejeket s kisül, hogy csak 84 képviselő van jelen.
Most aztán nem lévén határozatképes a Ház, úgy sem következhetik egyéb mulatság, mint a névsor-felolvasás.
Hosszú unalmas művelet ez. A nevek egyhangúan potyognak le a jegyző ajkairól, mint a lúgzó kádból a vízcsöppek. Hatalmas altatószer.
De a katalógus-olvasásból már száztizennégy fej tűnt ki, nem azért, mintha valamelyiknek kettő nőtt volna azóta (megfordítva könnyebben történhetik), hanem új képviselők jöttek be ezalatt: köztük olyanok is, akik már kiestek a betűből, illetőleg beleestek az abszenciába.
Ezekből a saját pártfelei bosszankodva támadták meg Csanádyt:
– Már aludni sem hagyod az embert! Minek teszel ilyeneket?
Az mordult egyet, mint az oroszlány, mikor az egerek ingerlik, aztán úgy foghegyről, de mégis elkeseredve vetette oda:
– Minek teszem? Annak, hogy összetartsam Tiszának a pártját.
