II. Nomen et omen
II. Nomen et omen
Hát biz azok együtt enyésztek el a nevével.
Mert Németh Lipótot még Deutsch Lipótnak hítták nehány hó előtt.
Egyszer (igazán kár volna elhallgatni róla ezt a kis epizódot) a zsidó vallású képviselőket számlálgatták elő a folyosón.
– Hát Deutsch Lipót? – említi Szentiványi Árpád, mikor már kifogytak a nevekből.
– Deutsch Lipót nem zsidó – felelt egy másik képviselő –, ősnémet ember.
– Ugyan, ugyan? Ilyen névvel?
– Hát mibe fogadsz?
– Két üveg pezsgőbe – mondá Szentiványi.
Fogadtak s nyomban odahítták a folyosón Deutsch Lipótot.
– Gyere csak egy szóra, Lipótkám, abba fogadtunk, hogy zsidó vagy-e te?
Erre aztán Deutsch Lipót nevetve elmagyarázta a famíliáját: soha semmi maradéka nem volt zsidó és Szentiványi Árpád kifizette a két üveg cliquot.
Most néhány nap előtt újra ott van a folyosón Szentiványi és amint megpillantja a mohácsi képviselőt, elmondja a barátjainak:
– Képzeljétek, ezen a Deutsch Lipóton két palack pezsgőt vesztettem a minap.
– Nem úgy hívják azt, te! Nem Deutsch az!
– Micsoda, hogy nem Deutsch? Hiszen csak ösmerem talán.
– Fogadsz velem két pezsgőbe? – ingerkedik vele az egyik pajtás.
Szentiványi megörül, hogy »no most legalább visszanyerem rajta az elvesztett két pezsgőmet« s beleüt mohón a tenyerébe.
Megint odahívják a mohácsi képviselőt:
– Gyere csak egy szóra, Lipótkám: abba fogadtunk, hogy te nem vagy Deutsch Lipót.
– Hát persze nem vagyok – mondá – mióta Némethre változtattam a nevemet.
Megint Szentiványi vesztett, de legalább megtanulta, hogy a mai világban már semmit sem lehet bizonyosan tudni.
Hanem kerüli is azóta Németh Lipótot.
