A PODMANICZKY KÖNYVE

Teljes szövegű keresés

A PODMANICZKY KÖNYVE
Podmaniczky Frigyes azon ritka főurak közé tartozik, akik örökké népszerűek tudnak maradni. Amit csinált, mindig egész odaadással csinálta. Éppen olyan buzgó volt fiatal korában rebellisnek, mint amilyen buzgó most mameluknak. Egy kicsit különc volt mindig, de éppen a különcködése a legszeretetreméltóbb.
Pályája olyan tarka, mint ruhái; mindig azt tette, amit kellett; mikor verekedni kellett, verekedett; mikor csak írni lehetett, író lett s itt is tiszteségesen állta meg a sarat; mikor ellenzékeskedni kellett, az oraciókra adta magát és a balközép vezérei közé emelkedett. Most, mikor csak szavazni kell, szavaz.
Amit csinált, mindenben kiváló helyet tudott magának tehetségével és ügybuzgalmával szorítani. Csak egyetlenegyszer volt közkatona, amikor a szabadságharc után büntetésül besorozták furvézernek, hanem itt is glaszékesztyűben kente a kocsitengelyeket.
Azért is maradt az ő keze mindig hófehér, akármibe avatkozott és sodortatott is. Ha valakinek, neki van oka kedvteléssel pillantania vissza múltjába s kiadni memoárjait, melyeknek első kötete »Naplótöredékek« cím alatt fekszik előttünk.
Jeles férfiaink múltja meglehetősen egyforma ebben az emberöltőben.
Nézzük csak, mi szokott velük történni. Valóságos sablon. Negyvennyolcban részt vesznek a forradalomban, negyvennyolc után tíz évi várfogságot szenvednek el Olmützben vagy Kufsteinben, hatvanegyben kiszabadulnak és azután megválasztják őket a parlamentbe ahol egy darabig hánykolódnak, opponálnak, míg végre fokról-fokra nekilágyulva eljutnak az excellenciás címig vagy legalább a főrendiházba, amely most valóságosan a temető előszobája.
Podmaniczky biográfiájából csak az olmützi fogság hiányzik; de nem volt-e ő a helyett vagy tíz esztendeig intendáns, ami legalábbis fölér azzal, mintha tizenöt esztendeig a szibériai ólombányákban ült volna. Neki ez sem ártott. Közéletünk e nemes tisztaságú férfia még az intendánsságból is népszerűséggel került ki.
Ő hát bátran írhat memoárokat, sehol sem jut olyan helyre, ami kellemetlen volna neki. Szép út az, amit befutott és ha nem is virágos mindenütt, kedves lehet neki s példaadás nekünk, mert egyszer sem botlott meg rajta.
De nem is annyira az ő életével van most dolgunk, mint inkább az ő könyvével, melynek első kötete voltaképp el sem jut Podmaniczky Frigyesig; az első kötetből még csak a »Frici« látszik, a kis báró úrfi, akinek napjai az iskola, a falusi kastély és az akkori Pest között oszlanak fel, de aki fogékony lelkében máris érdeklődéssel fordul a művészetek és a nemzeti nyelv fejlődése felé. Szereti a zenét, táncot, irodalmat és telenkint a befagyott Dunán átjár Budára a várszínházba magyar előadásokat hallgatni.
A Grillnél megjelent munka első kötete 1824-től, a Podmaniczky Frigyes születésévétől kezdve csupán 1844-ig terjed, tehát legalábbis két ilyen, ha ugyan nem vaskosabb kötet lehet még hátra.
A »Naplótöredékek« elevenen vannak írva, hiányzik belőlük a Pulszky csevegéseinek sziporkázó elméssége, a Fiáth fontoskodása, hiányzik az eseményeknek, ha csak rövid megjegyzésekben adott kritikája, nincs bennök annyi közvetlenség, kedély, mint a Déryné naplójában: de sok érdekes és becses anyag van összehordva e műben is, ami azt felette érdekes olvasmánnyá teszi.
Podmaniczkynek roppant műveltsége mellett van szelleme és megfigyelő tehetsége, ügyesen tudta összeállítani ahhoz, ami neki kedves emlék, azt is, ami az olvasót érdekelheti. Szubjektivitása mellett objektív tudott maradni. Érdekes vonásokban állítja elénk a régi falusi úri életet az aszódi kastélyban és a Cukor utcai házban. Pompásan domborodik ki a negyven-ötven év előtti Pest, szokásaival, embereivel, a maga kisszerű elmaradottságában. Egy valóságos megfordított mese. Ti. ez a mostani Pest lett volna mese a régi pestiek előtt.
Melegség rezegteti meg tollát, ha édesanyjáról ír, egyebekben a gentleman felfogás nyilvánul minden ítéletében. Nagy tarkaságban és élénkségben futnak el előttünk e 352 lapon a táblabírói Magyarország jellemző képei. Ott vagyunk egy előkelő pesti bálon, ahol Széchenyi István biztatására először táncolják a csárdást, a szerző elvisz bennünket a színházakba, a vendéglőkbe, az akkori boltokba, bekopogtat velünk a szabókhoz, keresztülvezet az utcán, látjuk a női és férfitoaletteket, azt is megmondja a szerző, mibe kerültek, mintha csak egy Macaulay volna, akinek a figyelmét semmi sem kerüli el azokból, amik a mi kíváncsiságunkat fölkelthetik; elvezet egy restorációra is, persze csak Szepes megyébe (mert biz azt megyéje válogatja), sőt, hogy semmi se maradjon hátra, eljutunk vele az 1843-iki pozsonyi dietára.
Száz szónak is egy a vége, a Podmaniczky könyve úgyis szegény memoárirodalmunkban nemcsak számot tesz, hanem egyike a legjobbaknak, legérdekesebbeknek, csak az a kár, hogy már megírta. Mert az ember hagyja a memoárjait utoljára. Elég sok dolga van még Podmaniczky Frigyesnek itt miköztünk – mit zárogatja az ajtót maga után…
Éljen még előbb vagy két kötetrevalót!

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages