ERDÉLY MAGYARORSZÁGON
ERDÉLY MAGYARORSZÁGON
Sokat cikkeznek Erdély és kivált a székelység anyagi bajairól. Különösen Horváth Gyula és Beksics éleszti és elaludni nem hagyja ezt a kérdést. Azzal ébrednek, azt feszegetik napközben és rajta alusznak.
Pedig nem is valami komplikált a diagnózis megállapíthatása. Hiszen mindjárt első pillanatban rá lehet jönni, kivált a székelyeknél, mi a baj.
A tavasz elején utaztam egy székely faluban; kérdem az útitársamtól, aki odavaló lakos volt:
– Hány lélek van a községben?
– Ezer.
– Hány hold a község határja?
– Az is van vagy ezer.
No, hát itt a baj. Másfél holdon kell megélni egy léleknek, az pedig teljes lehetetlenség, mert közbe nyolcvan és száz holdas birtokosok is vannak. Itt nincs egyéb segítség, mint kereseti forrásokat teremteni, mert földet hozni nem lehet (nem fér el oda), el kell hát hozni az ipart. Különösen a nagyipar még talpra állíthatná a székelységet, mely most saját földjén nem élhetvén, kénytelen rajokat ereszteni vagy Oláhország, vagy Magyarország felé.
Egészen eltalálták, mi a teendő, az »erdélyi bazár« megnyitásával, mely arra van hivatva, hogy az erdélyi iparcikkeknek nagy Magyarországon hírt és keletet biztosítson.
Ma délután 2 órakor nyílt meg a bazár a városligeti Iparcsarnokban, előkelő közönség jelenlétében, Dessewffy Aurél beszéde mellett. Szép és biztató kép tárul ki a néző elé: Erdély ipara és szorgalma.
A szem nem tudja, hová tekintsen előbb. A nagy iparcsarnok teliden tele van a kies haza kincseivel, azok közt sok érdekes specialitással. »Mégsem olyan nagyon szegény ország ez – kiált fel az ember megelégedetten –, és semmi esetre sem hátramaradott, mert ami itt van, az valóságosan erdélyi dolog, nem úgy mint a mi kiállításunkon volt két év előtt.«
A rendezés is kiválóan sikerült, ízlés, csín nyilatkozik benne, ami főleg Binder Lajos erdélyi ipari felügyelő érdeme (ki azonban mégsem tette ki emiatt a saját mellszobrát a tárgyak közé).
A bazárban különösen a szőnyegipar foglalja el a főhelyet és a kalotaszegi varrottas, gyönyörűek a selyki arany és ezüst hímzések. Hát még az özvegy Csereyné régi hímzései! Pompás asztalneműeket mutat be a sepsiszentgyörgyi szövőgyár (s emellett milyen bámulatosan olcsó minden). Disznód hatalmas pokrócokat produkál, Fogaras ízléses szíjgyártó munkát, Bánfihunyad és Gyergyószentmiklós a legpraktikusabb iparral áll ki, a legleleményesebb gyermekjátékokkal. Azért nevezem ezt a legpraktikusabb iparnak, mert minden kijöhet a divatból, még a kalotaszegi varrottas is, de a gyermekeknél örökké kelendő lesz a játékszer. Van itt minden de minden, amiből pénzt lehet csinálni. Torda és Kolozsvár a fazekasmunkáival excellál, Brassó a posztójával, Zsobok a márvány dísztárgyaival.
De nemcsak ruházkodik az ember, hanem a test belső része is megkívánja a magáét. No, ebben is elég a válogatni való. A szegény embernek ott van a csikszeredai fenyővíz, az ínyencnek a tordai pogácsa, a gyergyószentmiklósi sajt, a Székely Miklós-féle kolozsvári konyak, mely messze leveri a Keglevichét.
De lehetetlenség az, amiben én fáradok, hogy ti. csak halovány képét is nyújthassam a rendkívüli érdekes kiállításnak. Uraim és hölgyeim, nézzék meg önök magok s egy-két óra alatt éppen annyi, mintha a szép Erdélyországot egészen beutazták volna.
S hogy semmi se hiányozzék belőle egyéb a falvakon, városokon és mezőkön kívül, még egypár fiatal erdélyi hölgyet is láthatni a bazárban, akik kalotaszegi varrottasba öltözve sürögnek-forognak ott, nagy elragadtatására a férfinemű fiatalságnak, pedig hátha úgy gondolkoznak a kedves erdélyi leányok is, mint az erdélyi kerületek: »hogy nem kell magyarországi ember«.
A bazár azon tíz nap alatt, amíg látható lesz, rendkívül olcsó belépődíj (20 kr) mellett nemcsak élvezetes szórakozást fog szerezni a közönségnek, hanem egyszersmind megállapítja az erdélyi ipar hírét. Kivált a kereskedelmi körökben a nagyobb megrendelők közt, kik egy olcsó forrásra bukkantak most, melyről nem is álmodtak… Hiszen Erdély eddig olyan messze feküdt, hogy isten csodája, ha valahára, miután már a Kongó államokról írt kimerítő ismertetéseket is végigolvastuk, nagy kegyesen rátalálunk.
