HARAPÓS ÖREGEK
HARAPÓS ÖREGEK
A nagyméltóságú Kúriánál az a neve réges-régtől Ocsvay Ferencnek: »A professzor«.
Egyike a legkitűnőbb bíráknak, akinek annyi a tudománya, hogy még kölcsön is ad belőle a többinek. Azért nevezik professzornak. Ha valakinek nem jut eszébe, hogy valamit melyik könyvben olvasott, hogy melyik paragrafust hol kell előkeresni, nem hánytorgatja össze az egész bibliotékát, hanem egyenesen megkérdezi »Feri bácsitól«. A »professzor« bizonyosan tudja azt a paragrafust. Ha valakinek skrupulusai vannak valamely kimondandó ítélet tökéletessége iránt, az is a professzorhoz fordul: »Mit gondol, Feri bácsi?« És amit Feri bácsi gondol, az rendesen alá nem billenti a Themis istenasszony serpenyőjét, mely az ő kezében mindig egyenesen áll.
S íme mi történt egy napon a professzorral?
Levelet kap az igazságügy-minisztertől, Fabinytól. Elolvassa négyszer is egymásután, nézi újra meg újra, de bizony csak az áll abban, hogy adja be a lemondását.
»Én? A lemondásomat? Hát miért? Lehetetlen az.«
De a kegyetlen levél váltig csak azt mondja: »tekintettel gyengülő egészségére«.
»De hisz az én egészségem nem gyengül. Micsoda bolond doktor vezette tévútra őexcellenciáját?«
Szalad a professzor panaszkodni a kollegákhoz: »Képzeljétek mi történt velem, milyen levelet kaptam.«
A kollegák mind elhűlnek. Nem akarják hinni, csak mikor elolvassák.
– Hallatlan ez! Éppen a legtevékenyebb embert küldik nyugalomba.
– Természetes – veti oda keserű humorral egy másik –, mert aki legtöbbet dolgozik, annak kell legjobban a nyugalom.
De nem mindenik veszi ily kedélyesen a »selyemzsinór«-t. Faggatják, kérdezgetik:
– Ennek valami nagy okának kell lenni, Feri bácsi. Gondoljon csak vissza, nem szolgált rá valamivel?
A professzor elgondolkozik, de nem bír kisütni semmit.
– Nem én, semmit sem követtem el.
– És lássa, mégis kell valami bűnének lennie.
– Hm – fakad ki végre az öregúr. – Tudom már. Igen, igen. A Bach-szisztem alatt ott ültem Josefstadtban.
– No lássa.
Így találják ki a Kúrián azok a derék, nagyeszű bírák minden dolognak az igazi okát és a száraz bírói akták közt harapós megjegyzésekkel kedélyeskednek a megnehezült idők kellemetlen szárnycsattogásaival.
