A T. HÁZBÓL [ápr. 2.]
A T. HÁZBÓL [ápr. 2.]
Annyira elöregedett a Ház, hogy már úgyszólván csak egy szónoka van, az öreg Madarász József. Ő állja még a sarat és az elnöki csengettyű. Ezzel a két szerszámmal még meg lehet tartani az üléseket. Szerencsére, mert a többi már szétesőben van.
Ma négyszer is felszólalt az öreg, mert éppen olyan tárgy volt szőnyegen, amelyhez egy csöppet sem ért. A helyiérdekű vasutakat tárgyalták.
Mikor azonban a józsefvárosi vasútnál is ő állt fel, nem állhatta meg Tisza gróf, hogy meg ne jegyezze:
– Madarász alkalmasint azért beszél, mert az ő neve is József, a városrész is József.
És ezzel mintegy azt akarta kifejezni a szellemes gróf, hogy a vasúti kérdésekben annyira nem beszélhet ok nélkül senki, hogy még Madarásznak is kell valami okának lennie.
A józsefvárosi vasutat egyébiránt Visi Imre hozta fel, akinek olyan rokonszenves csengő hangja és előadása van, hogy a mai kis felszólalás is ráfordította a figyelmet.
– Meglesz-e a Józsefvárosban?
– Kétségkívül. De meg is érdemli.
– Tegnap egy lap kicsinyelte a fővárosi mandátumhoz.
– No, hát azért még Bobulával kiállja a versenyt – szólt egy gunyoros józsefvárosi választómameluk. – Ha a Deák kerülete Királyi Pálra szállhatott, a Csepreghy János jelöltsége is bátran rászállhat Visire.
Az ülés különben minden részeiben unalmas volt. Tudja ezt már a karzat is. Bezzeg vége van a nagy parlamenti csaták közönségének, a selymes harmatos arcú fehérnép, amiken édesen pihen az Odescalchy Gyula herceg szeme, végképp eltünedezett: a szép virágos kertet felverte a gyom. Kapzsi képű kortesek kapaszkodnak hosszú sorban a karzati sorompókba, s kajla bajszú Haluska Jánosok nézegetnek le naivul a gyéren megtelt padok elkényszeredett alakjaira.
Tisza nincsen bent. Mióta Baross megvan, azóta gyakrabban szakít magának egy kis kimenőt. De azért ha Tisza nincs bent, bizonyos elhagyottság látszik az egész Házon. Valami üresség, valami hiány. Mintha szűkebb lenne az épület és alacsonyabb. Nem is az országháza ez, hanem csak megyegyűlési terem. De amennyiben megkisebbedett az épület, annyiban megnagyobbodtak az emberek. Meg Horánszkyt is pietással kezdi nézni az ember. Pulszky Ferenc körül udvar alakul. A Bedekovics köszönését fogadni kezdik. Kemény Endre politikai kérdéseket fejteget. Egyszóval felfordult a világ.
De mikor aztán a generális köztük van… Ám a folyosó ma nélküle is elég mozgalmas.
A szélsőbaliak a Justh Gyula szerencséjéről beszélnek.
– Irigylendő ember!
– Mi történt vele?
– Megreperálták a kerületét.
– Hogyhogy? Ki reperálta meg? Ilyen mesterembert magam is szeretnék ösmerni.
– Hát az antiszemiták reperálták meg.
– No, ezt még jobban nem értem.
– Úgy történt a dolog, hogy mert ott nagy antiszemita áramlat volt, fogta hát magát az antiszemita végrehajtó bizottság és leküldött egypár száz programot Makóra, de tévedésből valamennyit – tót nyelven.
– Hát aztán?
– Az egész város kacag most az antiszemitákon. Azok pedig szégyenkeznek és oszladoznak. Így reparálódott meg a Justh Gyula kerülete.
Az egész folyosó az effélékről cseveg most. A hasznosabbik eszét mindenki becsomagolta már és a haza való eszét vette elő.
Csak Tisza Lajos éber és fáradhatatlan örökké: ezer instrukciója van minden percben a két szakácshoz, Teleszky és Dárdaihoz, a házszabályok revíziójára nézve. Még ide egy kis mártás, oda még egy kis garnírung! Kívül a folyosón is látszik, milyen lázasan készül a húsvét utáni menü.
Azazhogy a folyosó túlsó szögletében is világraszóló sziszifuszi munka folyik. Feltűnik, hol a sovány Ivánka Zsigmond, hol a gondosan megkefélt Horánszky Nándor s majd az egyik, majd a másik kapja kézen gróf Bánffy Bélát, aki a paktumot csinálja a Montecchiek és Capuletiek között. Nem kevesebbről van szó, mint hogy annyi évi háborúzás után egy ellenzéki mandátum árán megköttessék végre a honti béke öt évre.
Azóta már meg is történt, jeléül annak, hogy íme Bismarck nélkül is lehet már nagy konfliktusokat megoldani.
