NEPTUN ÚR ÉS A VIZEK
NEPTUN ÚR ÉS A VIZEK
(A szabályozás előtt.) A magyar vizek elmentek volt valamikor régen a szabályozás előtt panaszra Neptunhoz.
– Végünk van, Isten!
– Nos, mi bajotok?
– Szabályoznak bennünket.
– Hát aztán? – szólt Neptun nagy flegmával, megsimogatva hullámzó ősz szakállát.
– Széchenyi elhozatta Paleocapat, az pedig roppant okos ember.
– No, ha okos ember, akkor sebaj, mert a magyarok nem szoktak hallgatni az okos emberekre.
– Mégis odalesz a szabadságunk, hidd el, jó Neptun. A mérnökök elzárják utunkat töltésekkel.
– Ostobaság! Majd találtok ti magatoknak utat…
– Ágyunkat szűkebbre szabják.
– Nevetséges. Két icce vizet bele nem szoríthatnak egy iccébe.
– Mind igaz, Neptun, de lásd, azért mi mégsem futkározhatunk olyan szabadon, mint eddig a lapályokon. Ha szétjátszottuk magunkat tavasszal, kétszázezer holdon hömpölyögtünk, zúgtunk, bőgtünk, törtünk, zúztunk.
– Kutya bajotok sem lesz, jó folyóim. Menjetek szépen haza, és ne féljetek semmitől.
– Hát igazán semmit sem szándékozol tenni, jó Neptun, érdekünkben a mérnöki tudomány ellen?
– De igen; valamit majd csak kigondolok ellene. Legyetek nyugton addig is!
***
(A szabályozás után.) Neptun úr lejött a napokban szemleútra a folyamokhoz; nagy zajgással, dagadozással fogadták.
– Nos, hogy vagytok? Látom vígan és hatalmasan. Az egész ország reszket tőletek.
– Megvagyunk, Naptun.
– Elhiszem kópék. Háromszázezer holdon jól érezhetitek magatokat.
– Nem panaszkodunk, uram.
– Jól tollasodtok, he! A szabályozás előtt csak kétszázezer holdotok volt. S az is olyan terület, amibe semmi élvezet nincs, mert az emberek úgyis nektek hagyták üresen, még csak egy kis házikó vagy egy jóravaló vetés se volt rajta.
– Bizony igaz.
– Lám, mindjárt akkor mondtam nektek, hogy nem kell a mérnöki tudománytól félni.
– Mivel tetted ártalmatlanná a mérnököket?
– Rávettem az intéző földi hatalmakat, hogy ellensúlyozzák őket…
– Mivel, oh bölcs Neptun?
– A vízi kormánybiztosokkal.
