ESTE ÉS REGGEL
ESTE ÉS REGGEL
Napok előtt egy külföldi vendég érkezett Budapestre, akit egyik előkelő képviselőnk bevezetett a klubba, hol most zivataros konferenciák folynak, felhőt verő roppant füstben, hasonlók az angol parlamenti ülésekhez a XVI. században. Felül ül rövidre nyírt, tüskés ősz hajával Vargits elnök, mellette jobbról Tisza Kálmán, előtte egy giesshüblis üveg, melyből koronkint fölfrissíti magát. Távolabb a honvédelmi miniszter. A mediumon állnak vagy össze vissza tolt karosszékeken ülnek a parlamenti tagok.
Idegenek természetesen nem maradhatnak a nagy teremben, hol a tanácskozás folyik, hanem a szomszéd termek üvegfalán át beláthatnak, s ha nem hallják is miről van szó, észrevehetik a gesztusokról, a zajról, a pezsgésről, a hullámzásról, az álmélkodásról, az idegfeszítő csendességről, mely néha beáll, hogy egy erős ellenzék viaskodik nagy harci kedvvel, hevesen, izgatottan.
– Ez az alsóház? – kérdé érdeklődve a mi idegenünk, ki kíváncsian szemlélte őket az üvegfalon át.
– Igen, ezek alsóházi tagok.
– Dühös emberek. Melyik része ellenzék? Mert mind úgy néz ki.
– Ezek mind a Tisza pártja.
– Micsoda? Ezek a Tisza úr pártja? Lehetetlen. Hát kire haragusznak olyan nagyon?
– Arra a javaslatra, mit most nyújtott be a kormány.
– No, ez szép szituáció.
– Hja, már mi ilyen ménkő legények vagyunk!
Másnap már egy másik képviselő fogta gondozás alá előkelő vendégünket s vitte fel a képviselőház karzatára.
Ott nagy figyelmesen hallgatott, nézegetett, s kérdezősködött a viszonyok iránt.
– Mit tárgyalnak most?
– A véderőjavaslatot.
– Csak nem azt, amit tegnap tárgyaltak ott a dunaparti házban?
–- De éppen azt.
– És hol ül a kormánypárt?
– Ott az a roppant tömeg a bal ajtótól kezdve, belenyúlva a patkó másik részébe.
– Az a sok csendes, mosolygó, jámbor, nevetgélő alak?
– Igen azok.
– Valóságos megelégedettség látszik rajtok.
– Oh igen. Csendes emberek. Jó ezeknek minden. Megszavaznak mindent.
Az idegen úr csodálkozva rázogatta fejét, s amint hazaért az »Angol királynő«-i lakására, rögtön beírta naplójába az észleletét:
»Ebben az exotikus országban két pártot tart magának a kormányelnök: egy reggeli és egy estéli pártot. A reggeli-párt, mely külön épületben tanácskozik, szelíd, békülékeny elemekből áll, hanem az esteli párt a régi kurucok ivadékából fennmaradt nyughatatlan elemek gyüledéke.«
Jegyzetben aztán odateszi: »Úgy vélem érteni, hogy a reggeli párt a pairek házának többsége, mely kinevezett gentlemanekből áll, míg az esteli-párt a puszták fiainak választottjaiból alakult. «
»Postskriptum: Tudakozódtam a két párt felől, melynek tanácskozásán részt vettem.
Azt mondják, hogy ez a két párt voltaképpen csak egy párt és hogy ugyanazon emberekből áll.
Ez lehetetlen. Valószínűleg felültetett az a gentleman, akitől kérdezősködtem.«
