A MAI ÜLÉS [dec. 6.]
A MAI ÜLÉS [dec. 6.]
Kevés ember érte meg, amit tegnap gróf Teleki Géza; hogy szűzbeszédét a miniszteri székből mondhatta el.
A helyzet nem kellemetlen, vagy kellemetlen, ahogy vesszük.
Nem kellemetlen azért, mert a vörös székben állni is nagyobb mulatság lehet, mint a képviselői padban ülni. De viszont a szűz beszédhez nagyobb igények formálódnak, ha innen hangzik.
Mind ez igényeknek megfelelt a miniszter, kinek szeretetreméltó, minden hivalkodás nélkül való lénye e nyílt beszédből elősugárzott.
Egy ellenzéki képviselő nemrég azt a maliciózus megjegyzést tette a folyosón:
– Tisza mindenfélét próbál a kabinettel. Eleinte kevés volt a kabinetben a talentum. Most már sok ész van, de nagyon egyenlőtlenül elosztva. Némelyiknek több jutott mint kellene, másoknak kevesebb mint kellene. A baj hát mégis megvan.
Teleki Gézánál keresve se lehetett volna alkalmasabb minisztert találni, aki éppen olyan véletlenül vált be, mint Hédervári Khuen gróf. Az egykori vidám képviselő, ki nem nagyon törte fejét a politikai problémákon, hanem ahelyett kedélyes adomákat mondott és hallgatott szívesebben, a folyosón vagy a háznagyi irodában, úgy tett, mint a mesebeli gnomok, akik megrázkódnak az ólomszérűn s ezüst ruhájú erős daliákká változnak át, elcsörtetve, megviaskodni a hétfejű sárkánnyal. Köd előttük, köd utánuk.
Ám Telekinek se előtte, se utána nincs köd. Világosan, őszintén nyilatkozott. De a sárkány, amelyikkel meg kell még előbb viaskodnia, az ugyancsak megvan és dörmögni kezd.
Ma Barthában szólalt meg az autonómia. Csábító szirénhangokon, melyek a szívekbe lopóztak, megrezegtetve a kegyelet húrjait. Bartha veszedelmes szónoki talentum, magával ragad s elbájol.
Jó szerencse, hogy mindjárt utána hatalmas vaskos léptekkel jött a hideg megfontolás. Tibád Antal fejtegette nagy vonalakban a közigazgatás reformját a Ház gyakori zajos helyeslése közt. Tibád egy igazi nagy ember benyomását teszi szónoklat közben; hangja szürke, de nem érctelen. Eszméit erőteljesen, átlátszón, minden ízében kidomborodva körvonalazza. A fölösleges cikornyát kerüli. Szavain a meggyőződés zománca fénylik s ez szinte maszívakká teszi.
Nagy »éljenzés« kelt a nagy beszéd nyomában; a kis vaskos ember felé száz kéz nyúlt üdvözletül s ezek közt az Apponyi keskeny, hideg keze is.
Öt percnyi szünet után Perczel Miklós, az autonomista, siratta fájó hangon a »bástyákat«.
Majd Vadnay Andor tartott egy magas nívón álló szép beszédet, melyet szokatlan figyelemmel kísért a szabadelvű párt.
Az ülés csendes, zajtalan volt. A hajdani régi jó ülésekből való, mikor még Csanády bácsi volt a szélsőbal legrakoncátlanabb közbeszólója.
Ma ott ült a jó öreg a karzaton, szépen kikefélt atillájában, sima fekete parókával. Sas tekintete férfias daccal kémlelte a mezőt, azt a padot, abban a padban azt a helyet, amelyen ő annyiszor mennydörgött az átkos kormány ellen.
