A KORMÁNYVÁLSÁG
A KORMÁNYVÁLSÁG
– A mai nap hírei –
Minden a lecsöndesedés stádiumában van. A kabinet immár teljesen megalakultnak tekinthető, mindössze egy államtitkár helye üres, melyet a szabadelvű párt óhaja szerint, Tiszta Istvánnal kellene betölteni. Ez nagy megnyugvást keltene a pártban, melynek jól esnék kabinetben látni valakit a Tiszák közül. De Tisza István, ki már régebben meg volt kínálva az államtitkársággal egy más tárcánál, hír szerint nem volna hajlandó az új kabinetben állást vállalni. Tibád távozása általános sajnálkozást kelt, mert benne egy ki nem használt nagy erő vonul vissza, ki amellett a demokratikus elem képviselője.
A szabadelvű pártban eleinte némi fészkelődési tünetek csakugyan mutatkoztak s volt egy idő, midőn a legilletékesebb körökben is az a hit volt megerősödve, hogy az új kabinet fennállása nem lesz kellőleg biztosítva e párttal, de ez azon időkről datálódik, midőn a válság még el volt fedve a nyilvánosság elől. Tisza demissziója kisebb rázkódást idézett elő a pártban, mint aminőre számítottak, de az főleg gróf Tisza Lajos és Csernátony Lajos érdeme, kik tekintélyükkel és a kapacitáció összes fegyvereivel igyekeztek a megoldott elemeket összehozni. E fészkelődési tünetek azonban egyetlen alakjukban sem irányultak az új kabinet ellen, hanem részint Tisza vezérségének proklamálása mellett, részint pedig a párt hatalmának kiterjesztésére. A párt tizenöt évig tartó koplalás után éhes lett az uralkodásra. A legkomolyabb elemek azonban rögtön a kompakt tömörülést látták szükségesnek, úgy a fúzió megakadályozására, mint ami ezzel majdnem egyértelmű, a liberális zászló megmentésére. A mozgalom, melyet a fiatal képviselők kezdtek nehányan, alig bír némi jelentőséggel, míg ellenben a Beniczky lakásán ma tartott konferencia éppen azt bizonyítja, hogy a szabadelvű párt hivatva van higgadtságával, mérsékletével s érzelmeinek a politikai követelmények alárendelésével, azon nagy és fontos szerepre, melyet elfoglal, mert egy párt életrevalósága nem mindig annak elevenségében van.
Az ellenzéki lapok szenzációs hírei a párt belső forrongásáról a nevetségességig túlzottak. A válság már egy hét óta tart, tehát a válságról beszélnek a szabadelvű párti képviselők (hiszen csak nem beszélhetnek most az 1854-iki krími hadjáratról), sokféle ember, sok mindenfélét mesél, s ha e diskurzusokat, óhajokat politikai akciók gyanánt veszik a lapok, hát természetes, hogy akkor forrongás van. Immár a lázadók névsora is ki van nyomtatva a ciceró-betűs hasábokon.
A szenzációhajhászat nem kímél semmit; az udvari ebédek cercle-in a dialogok máskor valóságos altatószerek, most szintén mint izgatószerek kezeltetnek a lapok által. Tetszés szerint adják a király szájába a szenzációs megszólításokat és válaszokat.
De voltaképpen a dolog úgy áll, hogy az új kabinet minden rázkódtatás nélkül kezdhet feladatainak megoldásába. Tisza Kálmán, kinek megvan az a hibája, hogy tizenöt év alatt nem gondolt arra, hogy utódot neveljen, az utolsó időkben a hazafi féltő gondoskodásával készítette elő az új helyzetet. Majdnem biztosra vehető, hogy a szabadelvű párt teljes egészében Szapáry mögé sorakozik, ki a parlament atmoszférájában nőtt fel, s a párt bizalmát, becsülését kivívta mint miniszter, szeretetét pedig midőn mint egyszerű párttag nemesen és lojálisan viselte magát Tiszával és a párttal szemben, nehéz napokban a véderő-vita alatt.
A kormány bemutatása eleinte jövő szombatra volt tervezve, de minthogy szombat éppen március 15-ére esik, az új miniszterium jobbnak látta elhalasztani a születési napját hétfőre. A Ház holnapi ülésén Tisza bejelenti a lemondását, tehát látni fogjuk a piros székben még egyszer utoljára (lehet, hogy nem is utoljára). Megemlítésre méltó, hogy a miniszteri székbe tizenöt év előtt éppen március 3-án ült be legelőször, ugyancsak március 3-án volt a nézeteltérések konferenciája, a Tisza kormányzásának zárköve.
*
Egy más forrásból halljuk: a szabadelvű párt szabadelvű tagjainál nyomott hangulatot szült, hogy a fölség csupán a kabinet mágnás tagjaival tanácskozott a helyzetről, nevezetesen Szapáryval és Csákyval, míg ellenben Szilágyi, Baross és Wekerle tanácsát nem kérte ki, kiknek súlya pedig legalább is arányban áll a Csákyéval.
*
Bécsi politikai körökben hírlik, hogy Szapáry gróf, midőn a kabinet alakítására vállalkozott, egyszersmind kikérte őfelségétől az engedélyt a Ház esetleges feloszlatására, mert alaposnak látszik az aggodalom, hogy a Ház jelenlegi ellenzéke részéről a nyugodt tanácskozások elé gördített akadályok újólag folytattatnak. Másrészt a többségre vonatkozólag is a kabinet több tagja is úgy vélekedik, hogy valóban benső viszonya a kabinetnek csak oly többséggel fejlődhetik, melyet ő maga hozott össze választások útján.
