LEGENDA
LEGENDA
Érdekes kérdés volna analizálni, miképp keletkeznek a legendák? Lehetséges-e az például, hogy jön egy óra, amikot látni fognak a vakok és a látók szeme elhomályosodik? Valóban rajta ül e szavakon a miszteriózus bibliai köd. S mégis vannak szituációk, az élet apróbb eseményeiből kirügyeznek az efféle csodák. E napokban meglátogatta a 48-iki szabadságharc kiállítását két excellenciás úr. Az egyik Tóth Lőrinc. Eljött és megállott azon szekrény előtt, ahol a 49-iki debreceni nyilatkozat, az Ausztriától való elszakadást proklamáló okmány eredeti példánya van kiállítva üveg alatt. A kalauz magyarázón megjegyzi:
– Nagyméltóságod is aláírta.
– Igen? – mondja Tóth Lőrinc vontatva.
– Ott áll a neve. Csak nincsen talán hamisítva?
– Hm… régen volt; ki emlékszik már arra? Meglehet, hogy aláírtam, de bizonyosan nem tudom.
– Méltóztassék megtekinteni az aláírást.
– Hja, ha nem volnának rosszak a szemeim... Öregszünk, homályosodnak a szemek… nem bírom kivenni.
Egypár nap múlva ugyanazon szekrény és okmány előtt egy másik excellenciás úr állott, Horváth Boldizsár, a vak.
A kalauz most is megjegyzi:
– Nagyméltóságod neve is ott van!
– Igen ott.
– De tán nem a saját kezeírása?
– Hát hogyne volna az, hiszen látom.
S régi fény csillant meg élénk lázas tűzben, a bágyadt, hályogosodó szemekben.
